Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 8. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Domokos Sándor: A kvantumteológia világszemlélet alapjai
fejLBT É>S TUDOMÁMT Domokos Sándor Napjaink egyre szekulárisabb világszemlélete a múlt század fizikai sikereinek determinisztikus rendszerében gyökerezik. Mikor Newton mechanikája az égitestek keringését szigorú matematikai formulákkal előre meghatározhatónak mutatta be, mikor Darwin a fejlődéstannal a fajok kialakulásának rendjét kivette az isteni teremtés addig közvetlennek vélt autoritása alól, mikor Freud a gyönyör vágyát az emberi cselekvés központjába tette és abból minden viselkedési rendellenességet meg tudott magyarázni, attól kezdve az emberi tudásnak végtelenre értékelt gőgjével mint teremtmény fellázadt a Teremtővel szemben. Mikor a Big-Bang (ősrobbanás) teória a teremtésre is választ látszott adni, akkor azok számára, akiket zavart a hit misztikuma, egy olyan világkép látszott elfogadhatónak, ahol Laplace Démona, amely az összes részecskék ismeretében a jövőt matematikailag is ki tudta számítani, elfogadható feltevésnek látszott. Erre az abszolút determinálható világnézetre az első nagy csapást az einsteini relativitáselmélet mérte, mely az abszolút meghatározhatóság alól kirántotta a gyékényt, amikor az idő fogalmát nem állandónak, hanem relatívnak minősítette. A Big-Bang elmélettel kapcsolatban az okozott zavart, hogy mi volt az az erő, mely a hirtelen változást egykor megindította. Mivel azonban a legmodernebb tudomány sem képes a Big-Bang előtti állapotba behatolni, mert akkor és ott az általános relativitás alaptényezői, mint tér és idő, nem léteztek. Robert Jastrow könyvével „Mikor a Nap meghal” (When the Sun Dies) kapcsolatba Terence Dickinson a következő megjegyzést teszi: „A tudósok számára annak beismerése, hogy egy történés oka meghatározhatatlan, egyenlő az elkárhozással. Beismerni azt, hogy valami, ami megfigyelhető és mérhető, annak oka meg nem ismerhető, az a hit és mágia világába tartozik, pontosan abba a fogalmi körbe, aminek megsemmisítése a tudás feladata. " A másik nagy csapást a meghatározhatóság világnézetére, mely a materializmus alapja, a Nobel-díjas Werner Heisenberg „meghatározhatatlansági elve” (Indeterminacy principle) mérte. Ez megdöntötte a fizikusok azon álmát, hogy a valóság szükségszerűen determinisztikus lényegü. Ezzel kapcsolatban ismét Michael Talbot fizikus könyvét „Misticism and the New Physics” idézem: „1937 óta, amikor Heisenberg közölte a híres meghatározhatatlansági elméletét, olyan vitát kezdeményezett, mely mindmáig nincs megoldva. Leegyszerűsítve a tételt, Heisenberg azt mondja, hogy a megfigyelő a puszta jelenlétével befolyásolja a megfigyelt részecskék viselkedését. A heisenbergi tételből nem következik az, hogy a megfigyelő öntudata befolyásolja az eredményt, csupán hogy az általa alkalmazott megfigyelési eszközök behatással vannak azokra a parányi részecskékre, melyeket megfigyel. De későbbi tapasztalatok arra vezettek rá néhány fizikust, hogy maga az emberi öntudat hatása - melyet az elektromos térben történt mérések igazoltak - hatással vannak a megfigyelt anyagra. ” A determinizmusnak a kegyelemdöfést végül is a Gödel-teorémának nevezett elméletnek a matematikára vonatkozó megállapítása adta meg. Ezzel kapcsolatban a New York-i egyetem filozófiatanárának, William Barrett-nek a könyvéből idézem az ezzel kapcsolatos megállapítást: Új Hevesi Napló 33
