Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 7-12. szám (2000)
2000 / 8. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: Ördögszekér
A gazda éppen a lovait itatta, amikor odaértek. Illendően köszöntötték, aztán elkezdték a mondókájukat. Az öreg Józan szó nélkül húzta a vizet, elnézte, amint isznak a lovai, aztán a két falubeli kezébe adta a nyakló szárát.- Kössétek már be őket, ha eleget ittak, nekem el kell mennem hátra... Bevezették a két lovat az istállóba, aztán vártak. Rágyújtottak, nézelődtek. Gyönyörködtek a két pej lóban, meg a két csikóban. Az egyik hóka volt, nagy csillaggal a homlokán. A deszkán túl még négy hatalmas tőgyű tehén várta a sajtárt.- Te, Pista! - szólt a párttitkár a tanácselnökhöz. - Nem volt több tehene ennek a vén kuláknak?- Dehogynem. Kettőt most adott el az őszi vásáron.- És az adóval hogy áll?- Hát éppen ez az, kifizette az utolsó fillérig. Gondolod, hogy elhallgattam volna? Márpedig ki kell találnunk valamit, amivel beléptethetjük...- Ki kell találni, ki kell találni... Te is úgy beszélsz, mint a járásiak. Csináljátok, elvtársak! Csak okosan... Találjatok ki valamit! Mit találjak ki? Az érvek nem hatnak rá. Verjem meg?- Majd én megverem - ugrott talpra az egyik pesti ember. - Én nem tartozom a ti járásotokhoz.- Nagyon jól tudjátok, hogy legújabban nem szabad bántani senkit. Valamivel meg kell ijeszteni, vagy mit tudom én... Ha lenne adóhátraléka, vagy valami ilyesmi... Beletelt egy óra, mire a párttitkár megunta a várakozást, elhúzta a száját, és nagyot káromkodott.- Ezóta már akár meg is ehette volna, amit csinált! Halljátok, ez megint túl akar járni az eszünkön. Megnézem, ott van-e még. Dehogyis volt ott, már majd egy órája ott kuporgott a fejük fölött, a szénapadláson. A párttitkár észrevette a létrát, amint kijött a budiból. Fölmászott hát nagymérgesen, és ráripakodott az öregre.- Hát maga mit csinál ott?- Semmit, csak gondoltam, hunyok egyet, míg odalent megbeszélitek, hogyan verjétek be a kolhozba a kulákot. Hanem nagyon rátarti ember vagy te, komám. Ilyen hamar elfelejtetted, hogy megittad a pertut a paraszttal?!- Jól van, no, ne bolondozz, gyere le, sok a dolgunk!- Én nem hívtalak, most se tartóztatlak... Ha meg velem van dogotok, gyertek föl ide! Látta, hogy így semmire se megy az öreggel, szólt hát a többieknek is, és felkapaszkodtak a létrán. Amikor már mind ott ültek mellette a szénában, megkérdezte az öreg a tanácselnöktől:- Régen nem láttam a bátyádat, Pista. Merre kóvályog mostanában?- A fene tudja, én nem beszélek vele.- Látod, pedig most segíthetne nektek. Utoljára Pesten láttam, nagy nyilaskeresztes karszalag volt rajta... Ez telitalálat volt. A tanácselnöknek elakadt a szava. Kár is lett volna tagadnia, mindenki tudja a faluban, hogy a bátyja nyilas volt. Negyvennégyben került föl Pestre az Imre. Megsúgták neki, hogy hamarosan megkapja a sasos behívót. Nagyon megijedt. Volt egy ismerőse, aki a nyilas pártban volt valami vezetőféle. Azt mondta neki, hogy nem kell kimennie a frontra, ha közéjük áll. Nagyon félt a lövészároktól Imre. Egy hónap alatt három barátja esett el. Alig volt tizenkilenc éves... Fölkötötte a karszalagot. Amikor negyvenhatban elítélték, kitagadta az apja. Muszáj volt... Azóta titokban találkoztak vele. Új Hevesi Napló 27
