Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csiffáry Gergely: Az 1956-os magyarországi forradalom nemzetközi háttere
A lényeg az volt, hogy az Amerikai Egyesült Államokból érkezett jelzéseket Moszkvában pontosan értették, tisztában voltak az üzenet valódi tartalmával, azaz semmiféle katonai és lényeges diplomáciai nehézséggel nem kell számolniuk a magyar kérdés „megoldása” során. Az Amerikai Egyesült Államok szempontjából a már „leírt” kelet-európai térségnél fontosabb volt a Közel-Kelet - hosszabb távra tekintve a harmadik világ. Az amerikai politikusok gazdasági és politikai befolyási övezetekben gondolkodtak, tartottak saját nyugat-európai szövetségeseik szuezi katonai fellépésének következményeitől, amely majd Egyiptomot a kommunizmus karjaiba kergeti. Miután ebben a válságban megfelelő eszközökkel nem rendelkeztek, a tétjét is nagyobbnak érezték, ezért az egyiptomi válságnak az USA és a Szovjetunió együttes fellépése vetett véget, az angolok és a franciák 1956 decemberében kivonták a csapataikat a térségből. Nagy Imre kormányfő nem rendelkezett nyugati kapcsolatokkal, a nyugati kormányzatok pedig még a forradalom alatt is szembeötlő bizalmatlansággal tekintettek reá. Nagy Imre demokratizáló és függetlenségi törekvéseiben természetes szövetségeseinek tekintette a szovjet párt általa antisztálinistának ítélt vezetőit, az új lényeges politikai vezetőket, és Tito jugoszláv elnököt. A forradalom alatt végül is mindannyian cserbenhagyták Nagy Imrét. Moszkvában a ,,keményvonalas sztálinisták" kerekedtek felül. A lengyel vezetők, a Varsói Szerződéssel kapcsolatos magyar törekvéseket ítélték úgy, mint amelyek veszélyeztetik az 1945 utáni európai helyzetet, s benne hosszútávon a lengyel-német határt. Tito bátorította ugyan a Szovjetuniótól való függetlenedést, viszont a demokratikus többpártrendszert elfogadhatatlannak tartotta. Ezért nemcsak tudomásul vette a szovjet intervenciós terveket, de megígérte azt is, hogy segít a kritikus pillanatban Nagy Imre kormánya „ kikapcsolásában Idehaza a magyar közvéleményben számos, más jellegű illúzió élt. Ez táplálkozott a szabad hazai sajtóból, ahonnan tudomást szereztek a nemzetközi közvélemény rokonszenvéről. Ez azt a hamis illúziót erősítette, hogy a nemzetközi közvélemény támogatása hatékony politikai erő. Ezt a téves elképzelést tovább gerjesztették az Amerikai Egyesült Államok által pénzelt rádióadók (Szabad Európa Rádió, Amerika Hangja). Ez új remény forrásává vált, bíztak az Egyesült Nemzetek Szervezete hatékony közbelépésében. AZ ENSZ a korabeli hazai közvéleményben úgy élt, amely a nemzetközi konfliktusok igazságos bírája, s nem mint a valóságban hatalmi egyeztetések egyik fóruma. Szólnunk kell Magyarországnak és az ENSZ-nek kapcsolatáról. Magyarországot 1955. december 12-én vették fel az ENSZ tagállamai közé. Varga László: Az elárult forradalom címen az emigrációban megjelent írása szerint Magyarországot egy Koós (Kondratyev) nevezetű szovjet-magyar kettős állampolgárságú szovjet ügynök képviselte az ENSZ-ben, s nem tett lépéseket a közgyűlés összehívására, miután a Biztonsági Tanácsban leszavazták a magyar ügyet. Ezt csak a magyar képviselő tehette volna meg, de ő nem tette. Idehaza Nagy Imre túl későn jelölte ki az új ENSZ megbízottakat, s mire azok kiutazhattak volna, addigra a szabadságharcon győzött a szovjet túlerő. *** Paradox az egészben, hogy az 1956-os magyarországi forradalom és szabadságharc ügye éppen akkor került ki a diplomáciai elszigeteltségből - politikai érdekből -, amikor a szovjet katonai intervenció eltiporta. Éppen a mellőzött, emigrációba kényszerült politikusok és más értelmiségiek kísérlik meg a forradalom szellemét ébren tartani. Strasburgban, az Európa Tanács székhelyén Kéthly Anna, Király Béla, valamint Új Hevesi Napló 45
