Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csiffáry Gergely: Az 1956-os magyarországi forradalom nemzetközi háttere
államfő találkoztak. Ezen a tanácskozáson megvitatták a Németország leverésével, a világháború befejezésével, s a háború utáni Európa politikai berendezkedésével kapcsolatos kérdéseket. A tanácskozáson Roosevelt a Japán elleni háború befejezése érdekelte. Ezért megegyeztek abban, hogy az európai harcok befejezése után a Szovjetunió 2-3 hónapon belül belép a Japán elleni háborúba, az USA oldalán. Roosevelt ekkor már nagyon beteg volt, fárasztotta a konferencia, s a dolgok ilyetén állása mellett nem sokat számított Washingtonban Magyarország jövendő sorsa. A jaltai szerződés értelmében Magyarországot a Szovjetunió hadseregének kellett volna megszállnia, a békekötésig egy, a győztesekből álló Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak kellett volna az országban a legfőbb ellenőrzést gyakorolnia, ennek vezetője Vorosilov marsall lett, aki ezután a bizottság angol, amerikai és francia tagjainak nem sok beleszólást engedélyezett. 1947. február 10-én a szövetséges hatalmak aláírták Magyarországgal is a békeszerződést. A szerződés szerint 90 napon belül az ország területéről minden szövetséges fegyveres erőt ki kellett vonni, viszont a Szovjetuniónak joga van továbbra is a fegyveres ereje itt-tartására, amely biztosítja az ausztriai szovjet megszállási övezettel való összeköttetését. A párizsi békekötés után Magyarország több mint négy évtizedre a Szovjetunió befolyásolási övezetébe került. Ennek súlyos következménye, végül is az ország politikai elszigetelődését eredményezte. A diplomáciai kapcsolatok hiánya kihatott és döntően hozzájárult az 1956-os forradalmi harc végzetes elszigetelődéséhez is. A forradalom és a nemzetközi politika A magyar forradalom kitörése nemcsak a hazai politikai erőket érte váratlanul, de a nagyhatalmakat, és a nemzetközi közvéleményt is, amely Nyugaton természetes szimpátiával fogadta a magyar nép szabadságküzdelmét. Ebben feltehetően egyezett a kelet-európai országok népeivel, bár az utóbbiak közül ennek csupán a lengyel közvélemény adhatott hangot. A nemzetközi nagypolitika szintjén a forradalom kihívást jelentett az 1945 után, a hidegháborús feszültség ellenére stabil európai status quoval szemben. Ezen a háború utáni tizenkét évben mindössze annyi változás történt, hogy 1955. május 15-én Bécsben megkötötték az osztrák államszerződést. Ausztria semleges, demokratikus országgá válhatott, ahonnan a szovjet csapatokat kivonták. Ez az aktus széles körökben példaértékűnek számított, pedig az események még sokáig egyszeri, és kivételes voltát bizonyították. Megosztotta és elterelte a figyelmet Magyarországról az államosított Szuezi- csatorna körüli konfliktus. A válság 1956. október 29-én, a csatorna elleni izraeli támadással kezdődött, majd Anglia és Franciaország beavatkozásával a helyzet igazi háborús konfliktussá szélesedett. Nemzetközi szempontból sokkal nagyobb tétről volt szó, a többé-kevésbé változtathatatlan európai viszonyokkal szemben, stratégiailag az volt lényeges kérdés, hogy mely hatalmak, milyen módszerekkel szereznek befolyást a gyarmati státusból kikerülő afroázsiai térségben, azaz a harmadik világban. A Szovjetunió álláspontja a magyar forradalom kérdésében A szovjet nagyhatalmi és birodalmi politikát a katonai-stratégiai megfontolások alakították. Ebben a kommunista világforradalom küldetéstana mellett szerepe volt a Új Hevesi Napló 43
