Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Cs. Varga István: Búcsú Apor Elemértől
hatvanadik közös gyalogezred egyik százada tanyázott. Onnan indultak a menetszázadok az első világháborúba, a frontra indulók közt volt Apor legidősebb bátyja is. Apor Elemérnek különleges helyet biztosított szép énekhangja a gimnázium országos hírű kórusában, amelynek szólistája lett már másodikos korában. Az ötödik jsztályban a cserkészet új élményei számára is a természettel való közeli kapcsolatot elentették. Ciszteri tanárai közül különösen nagyra becsülte magyartanárát: dr. Werner Adolfot, a későbbi zirci apátot. Gimnáziumi osztálytársa volt Barankovics Istvánnak, a césőbbi kereszténydemokrata politikusnak. Vetélytársak voltak az irodalmi tolipróbákon, jályázatokon és az iskolai színjátszásban. Sokszor vallott arról, hogy abban az időben Szabó Dezső könyvei voltak a iatalság bibliája: „Mindannyian úgy éreztük, hogy ő az igazmondó, ő mutatja meg, hogy a nagyar földön mennyire kevés szóhoz jut éppen a magyarság.” Az érettségi után beiratkozott az Egri Jogakadémiára. Elnyerte a Gárdonyi Társaság által kiírt pályázat első díját. Sikere ismertté tette nevét a város irodalmi köreiben. Ennek köszönhetően került 1928-ban — a jórészt az egri érsekség, a káptalan által 'enntartott - Egri Újsághoz. A szegedi egyetemen szerzett államjogászi diplomát, de nem a jogászi pályát választotta, hanem újságíró lett. 1933-tól az Egri Újságnak, majd pedig jogutódjának, az Ígérnék - a két háború között a város egyetlen lapjának - a szerkesztője volt. (Azért nem öszerkesztője, mert a lapot egyedül csinálta!) Egészen 1944 november elejéig végezte nunkáját, akkor ugyanis SAS-behivóval elvitték katonának. 1945 után alaptalan vádakkal börtönbe csukták. Az egri várban raboskodott. Jgyanott, ahol Kriston püspöknek a tenyerébe mérték a forró levest, amikor hosszú ■heztetés után enni kért. A megaláztatásokból, megszégyenítésekből bőven jutott a jogi ’égzettségű, újságszerkesztő költőnek, Apor Elemérnek is. Kiszabadulása után felügyelet alatt állt, tilalmazott, majd pedig megtűrt emberként ellett újrakezdenie életét. Paradoxon, de igaz: (újrajfelfedezője az általa felfedezett egri zármazású költőtárs, Kálnoky László volt. Kálnoky 1982-ben Adósság című versével öszöntötte egri mesterét. Ettől az időponttól számítható Apor Elemér visszatérése az rodalmi életbe. 1991-ben Eger Város Önkormányzata díszpolgárrá választotta, 1992-ben pedig a ’arlamentben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki a köztiszteletben .Hó, a humán értékekben bővelkedő „legegribb” költőt. Sándor András 1996-ban a költészet napján így köszöntötte Apor Elemért a Bródy lándor Heves Megyei Könyvtárban: „Itt van közöttünk egy tanú, a XX. század romlásának s szégyenének romlatlanul és tisztán túlélő tanúja (...) Halk, susogó szavára figyelnünk ellene, ha lenne még fülünk a hallásra. Ha a jelent hídnak tekintenők a múlt és a jövő özött, s ha nem vesztettünk volna szem elől minden holnapokat. Vén hagyásfák előtt legrendülten szoktunk volt megállni letarolt s újulni képtelen cserjés oldalakon. Ilyen agyásfa Apor Elemér, s mikor megfújja a szellem, a szél, mely nem tudod, honnan jő, óvá megy, — mert így van mindenki, aki szellemtől születik - még mindig szórja az mberiség magvait. Mérgezett talajba szórja, de hisszük, hogy lesz - s nem kevés —, mely íégis kikel. S ha lesz még egy, eljövendő korban, szépség és lélek-meleg az átok alól j Hevesi Napló 5
