Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 1. szám - KÖNYVSZEMLE - Kantele-tár
Hunfalvy, Erdélyi) életművében elfoglalt helyét dolgozza föl, külön kitérve az Arany János, illetve az újabb költőnemzedék oeuvre-jére tett hatásra. A második ciklus a kitűnő debreceni literátomak, Gulyás Pálnak a finn eposzhoz fűződő viszonyával és munkásságával foglalkozik behatóan. Érdekes - és talán hosszabb komparatív elemzést is megérdemelt volna - a Kalevala hatásának vizsgálata a múlt század magyar szellemi életére, különös tekintettel az úgynevezett „magyar lelkiség” fogalmának létrejöttére. „A romantikus történeti érdeklődés, a nemzeti-népi gondolat megerősödése és a finnugor összehasonlító nyelvészeti tevékenység meghonosodása egyaránt megalapozta a finn eposz szerves beépülését nemzeti kultúránkba” — írja a szerző. Úgy gondolom, a nép-nemzeti gondolatnak a Rousseau-i hagyomány a forrása nálunk is, csakúgy, mint mondjuk az orosz narodnyikságnál: tehát az a gondolat, hogy a paraszt a politikai nemzet igazi gerince (az igazi nép). Ami a romantikával, vagy pontosabban a romantikus korhangulattal párhuzamosan átnyúlik még e század elejére is, determinálva a folyamatot. A magyar mitológia, a magyarság mítoszának kialakításánál a Kalevala léte, magyar verziója bizonyíthatóan döntő befolyással bírt - ahogyan azt Lisztóczky László is kifejti dolgozatában. A hazai Kalevala-recepció állomásai egy-egy jeles névhez köthetők. Arany Jánosra például különös hatást tett ez a mű, ez több költeményéből kiderül (Tagadhatatlan a Keveháza vagy a Rege a csodaszarvasról Kalevala-imitációja, ha nem is közvetlenül, de aurájában, nyelvi varázsában). Másokra, így kismértékben Adyra, József Attilára, nagyobb mértékben Juhász Ferencre, Nagy Lászlóra, vagy a közelmúltban elhunyt Kalász Lászlóra is hatott. Lisztóczky mégis egy számára kedves alkotóról, Gulyás Pálról ír behatóbban, öt tanulmány is e kitűnő költő-filológus, a debreceni Vejnemöjnen „Kalevala-kutatásaival, illetve azoknak környezetével foglalkozik. A Gulyás Pál műhelyében ciklus annál is érdekesebb, mert az átlag irodalomkedvelő olvasó aligha hallhatott e méltatlanul elfeledett alkotóról. A tanulmányok egyben művelődéstörténeti érdekességek is, gondolok itt a legnevesebb Kalevala-fordító Vikár Béla és Gulyás Pál barátságát feltáró dolgozatra. Literátus embernek való desszert a Mítosz és valóság szembesítése Gulyás Pál Országúti esküvő című verséről szóló tanulmány, amelyben a költő egy viszonylag ismeretlen költeményén keresztül tárni föl „múlt és jelen, mítosz és valóság összehasonlításának végeredménye, a fű ereje.” A fű ereje, a kicsinynek, az európai civilizációs áramkörtől messzire állónak aurája, az a sugár, amely még Észak-Amerikába is elhatolt, megihletve Longfellow-t indián eposzának megírására. A Kalevala-recepció ürügyén röpke bepillantást nyerhetünk szerzőnk jóvoltából a század harmincas éveinek népies írói világába is, melynek egyik kiemelkedő egyénisége Gulyás barátja, Németh László (aki szépírónak ugyan semmiképp nem népi, noha az egyik szociográfiát, A Medve utcai polgári-t ő „követte el”). Abba a népi mozgalomba, melyet a parasztmítosz és az antiindividualizmus jellemzett. Utóbbiak azért fontosak, mert a finn eposz egész hatásmechanizmusokat indukált Magyarországon, vagy legalábbis jelentős mértékben hozzájárult a népnemzeti kör és ideológia kialakításához. A szarvas napállat is, mely agancsain hordozza a Napot. A Kalevala csodaszarvasát ördögök varázsolják a föld flórájából. A finn eposz a mítoszok örök varázsát nyújtja az olvasónak, melyhez e kitűnően megírt és filoszi precizitással átgondolt tanulmánygyűjteményből talán közelebb kerülhet az, aki eddig kevésbé ismerte. (Pallas Kiadó, Gyöngyös) 82 X. évfolyam 1 .szám - 2000 január
