Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 1. szám - KÖZÉLET - Domokos Sándor: Gondolatok a klónozás tényével kapcsolatban
felhasználta ezt a lehetőséget, és az egyszerűbből a komplexebb, a kötöttebből a szabadabb létformák felé irányult. Ezzel engedelmeskedett a teremtés törvényének. Ezt a fejlődési rendet pedig nem a tudomány teremtette, csupán felismerte. Sőt a fejlődés ezen iránya zavarba is hozta a tudományt, mert látszólag ellentmondott az entrópia, vagyis az energia folyamatos leépülésére alapozott termodinamika törvényének. Erre egy magyar származású biológus, Ludwig von Bertalanffy, a buffalói egyetem professzora mutatott rá. De ennek fejtegetésébe nem bocsátkozom, mert az mellékvágányra terelne. Elég itt megjegyeznünk, hogy ha a sejtosztódás szintjén megállt volna a fejlődés, akkor az élet is megállt volna az amőba szintjén. A lét sokszínűsége és sokrétűsége sohasem fejlődött volna ki mai formájában. A fejlődéshez háromtényezős realitás, melynek szüksége van az: Anya + Apa = Utód hármas egységére, mely nélkül a fejlődés lehetetlen. Az állat ösztönösen érzi ezt, mikor párzáskor az erősebb egyedek felé történő vonzódása irányítja választását. Az emberben is létezik a vonzódás az egészségesen szép felé, de ez nem csupán fizikai szinten nyilvánul meg. A vonzó egyéniség többet jelent, mint a pusztán fizikai szépség. E kérdésnek további fejtegetése szintén meghaladja értekezésem kereteit, de le kell szegeznem, hogy a klónozás visszalépést jelent a fejlődésben. Ez a faj elgyengüléséhez, végső fokon a kihalásához vezet. Elképzelhető, hogy a klónozás további ismeretén keresztül még tisztábban fogjuk felismerni azt, hogy a fizikain túli esszenciánk, amit hétköznapi nyelven léleknek nevezünk, nem egy alaptalan spekuláció csupán. Miként az atomrobbantás tényénél kapcsolatban is tapasztaltuk, az emberi tudás egyre nagyobb veszélyt kezd jelenteni az emberiség fennmaradása számára. Ennek végzetes következményeit kizárólag csak az emberi szabadságon alapuló fegyelem képes egyensúlyozni. Lehet, hogy a klónozás az atomhoz hasonlóan jó irányba fogja befolyásolni az emberiség együttműködését, és akkor pozitív értékké lesz. Ha nem, akkor az önelpusztításnak egy újabb lehetősége lesz, mely mint újabb Damoklész-kard fog lebegni a következő nemzedékek feje felett. Mert az emberi tudás legnagyobb átka, hogy semmit sem lehet „nem-tudottá” varázsolni. Nem lehet visszatérni a felelőtlen paradicsomi ártatlanság állapotához, miután megkóstoltuk a Tudás fájának tiltott gyümölcsét. Ha kiszabadítottuk a szellemet a palackból, meg kell tanulnunk az ezzel járó felelősséggel élni. 72 X. évfolyam 1 .szám - 2000 január
