Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 6. szám - KÖNYVSZEMLE - Olaj és fény
Nagyvárad, Budapest, Párizs - a századelő hazai és külföldi iskolái a fenomén számára. Mert iskolák, hatások voltak, tagadhatatlanul, s ízlésváltozásai is tetten érhetők a versekben, de a prózai szövegekben is. Felvetődhet a kérdés, hogy ezek a komparatív vizsgálódások nem másodlagos jelentőségüek-e a költői mű szempontjából, s nem kerülik-e meg a gondolatot - a formaiképi vizsgálódás nem gyengíti-e az „üzenetet”? A válasz nem lehet eredeti (tartalom és forma együtthatása), de nem - hiszen különösen a szimbolista eredetű költészet nem nélkülözheti a saját ontogenezisére vonatkozó vizsgálódásokat. A szimbolizmus, mint mágikus üzenethordozó végül is az emberiség civilizációs bölcsőjéig, a barlangrajzokig megy vissza. A homo symbolicus keze nyomát őrző legrégebbi művészeti emlékektől a modem művészetig az út hosszú, de az archetipikus jelkészlet megismerése alapot adhat az új szövegek szerkesztéséhez is. Világosabban: a jelképteremtő erő genetikailag kódolt az emberben, s ez szerencsés esetben, egy zseniális elménél a múlt és a jelen összekapcsolásának eredményeként egy új minőséget hozhat és hoz létre. Losonci Miklós alapos és mélyreható tanulmányaiban végül is Ady szimbolikus univerzumának megismerésére és megismertetésére tesz kísérletet, ezúttal nem elsődlegesen a fogalmi megközelítés révén, hanem a költői és prózairói oeuvre textussejtjeinek, alaki elemeinek vizsgálatával. A látomásos, a mágikus költő festő, képalkotó, képíró is, ha nem is ecsettel teszi ezt. „Ady forrásai az univerzális mozgás, a helyváltoztatás és a gondolkodás együttes benyomásai alapján jönnek létre komparatisztikus összehasonlításban” - írja Losonci Miklós -, s ez új fölismeréseket jelenthet a tárgykörben. Nagyon sok ismeretet, művészettörténeti és irodalomtörténeti, de zenei és histográfiai tudást is föltételez olvasójáról a tanulmányok szerzője, s akkor a terjedelmes esszé-monográfiák mögül előbukkan az örök tanár, a kedvelt témában el-elkalandozó tudós pedagógus, hogy némileg helyre tegye a figyelmes nebuló rendezetlen gondolatait. Ajánljuk e két nagyívű munkát további felnőtt nebulók figyelmébe. Itinerarium mentis in Deum: az Isten felé vezető lelki-szellemi út a gondolatnak az útja, vagyis inkább a teljes emberé, itinerarium hominis. Csend és fenség - s látható: ateista humanizmus nem létezhet. Hiszen ha az embert megfosztjuk transzcendenciájától, akkor elpusztítjuk végső, személyes értelmét is. Christine Bustáról azt írja a szakirodalom, hogy haladó katolikus költő. De milyen a nem haladó? Hiszen a személy transzcendenciája - miként a Teremtő - tökéletesen fölötte áll minden látható és tapintható eredménynek. De vajon létezhet-e megújított, s modern katolicizmus? Nyilván igen, s talán úgy, ahogyan azt egy friss Busta-válogatásból megismerhetjük: Christine Busta - Kerék Imre: Gedichte - Versek (Osztrák Kulturális Intézet, 2000) 80 X. évfolyam 6. szám - 2000 június
