Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 6. szám - KÖZÉLET - Tölgyesy I. M. Luovika: A Szent Teréz intézet krónikája III.
a dolgot Köhler ft. úrral, s Tisztelendő Kerubina nővérrel, aki kora és a Ranolder intézetben betöltött tiszte miatt a tekintélyt képviselte, s az ő tanácsukra február 9-én a mi jó Lujza nővérünk elfogadta azt a keresztet, amit mi a vállaira helyeztünk. Alázatosan meghajolt a többség akarata előtt, s ez annál tiszteletreméltóbb volt tőle, mert meg volt győződve, hogy megbízatása csak addig a néhány hónapig tart, míg a tisztelendő Elöljárók intézkedhetnek. Mégis a legnagyobb szeretettel vette kezébe az elárvult ház ügyeit az ostrom utáni legnehezebb hónapokban. Még ugyanezen a napon megtartottuk Tiszt. Ágnes nővérünk erényeiről a konferenciát. Megkezdtük új kedvesnővérünkkel az újjáépítést. Ennek egyszerű hétköznapjait nem lehet színes krónika-lapokká varázsolni, csak egy-egy rövid mondatban tudjuk megörökíteni. február 10-én az egész ház tífusz elleni oltást kapott. Ettől mindenki belázasodott, s mivel a lábunkba kaptuk az oltást, meg is sántultunk; bezzeg nem szaladoztunk ide-oda, mint máskor! Éjjel egyikünk jobbra, a másik balra nyögött, de nem bántuk, fő, hogy nem kapjuk meg a tífuszt. február 11-én Vasárnap már a társulati szobában tartottunk szentmisét, mégpedig hármat. Ez a szoba lett különben a mindenes termünk egyelőre. Napi, ebédlő, munkaterem, kápolna, stb. február 12-én felszabadult Buda. A francia vöröskereszttől élelmet kaptunk. Nagy ovációval fogadtuk az avas mogyorót, lisztet, burgonyát és sárgaborsót. Mert nagy foga volt akkor az élelemnek! február 15-én Köhler atya megpendítette a népkonyha ügyét. Természetesen kaptunk rajta, hiszen olyan sok volt az éhező ember. február 16-án Megtartottuk az első Szent Vince gyűlést. Igazán megható volt a hölgyek buzgósága. Az Erdélyből hozzánk menekült Janka nővér és kísérete ma keltek útra, hogy felkeressék régi hazájukat. Szegényeknek ez az útrakelésük három héten keresztül még négyszer ismétlődött, míg végre az utolsó alkalommal szerencsésen jártak. február 17-én Kezdtük meg az ebédlőnk kitakarítását, mert a társulati szobában mindig kiöntöttük a leves, mivel nem volt elég asztal, és az ölünkben ettünk. A jéghideg ebédlőben nem volt valami kellemes a takarítás, de hála Istennek sikerrel járt, mert másnap február 18-án már benne étkeztünk. Szép vasárnapi nap volt ez - a templomban az első szentmisét is ekkor mutatták be. február 19-én Felköltöztünk aludni a hálóba. Egyelőre csak a két utolsó hálót és az elöljáró szobát foglalhattuk el ablak- és tüzelőhiány miatt. Csaknem két hónap óta először aludtunk külön ágyban! Furcsa volt, a nagy kényelemtől alig tudtunk elaludni. Ma volt a népkonyha első ebédje is. Csupa tisztviselő ember állt sorba az egytál babért. Gyuri, a csúcshegyi emberünk is megérkezett, és elmesélte kalandjait. Az ő szavaiból tudtuk meg, hogy aranyos kis kápolnánkból istállót csináltak 5 ló részére, s hogy Új Hevesi Napló 57
