Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 6. szám - KÖZÉLET - Löffler András: A beszélgető püspök
kifejezni és a zsidóságot ért tragédiáért közvetlenül felelősséget vállalni. A szellemi életben jelen lévő holocaust-soah effektus jobbára a fővárosi értelmiség és rétegkultúra egy részének fontos. Kétségtelen az is, hogy e szellemiség komoly emberi és kulturális értékek hordozója. De az is tény, hogy a magyar társadalomnak és a magyar katolicizmusnak nincs ezzel kapcsolatos adóssága. Bármely európai nemzettel állja az összehasonlítást „bűnökben és erényekben” egyaránt. Semmiképpen sem fogadható el az, hogy a permanens és kollektiv bűntudatot úgy kényszerítsék ránk, mintha ez volna az európaiság mércéje. A magyarság minden honfitársára büszke, legalább egy évezrede befogadó nemzet, minden bukdácsolás és tragédia ellenére. Lengyel László véleményével ellentétben úgy véljük, hogy a magyar katolicizmusnak a zsidósággal szemben nincs szüksége látványos gesztusokra. A névtelenek, a hétköznapok szentjei és más meg nem énekelt és kőbe nem vésett hősök megtették a kötelességüket. Ha ezt észrevétlenül tették, az sem baj. Az emberi jóság nem a gesztusokkal méretik! V. Végül, nem utolsósorban arról kell beszélnünk, hogy mik az egyház, a magyar katolicizmus távlatai. A kötet szerzői különösebb optimizmus és megértés nélkül kezelik a rendszerváltoztatás utáni helyzetet. Úgy állítják be, félrevezetve az olvasót, hogy az egyház újraéledésének legfontosabb dimenziója a hatalomhoz és az anyagiakhoz való viszony. Nos, tíz évvel a szabad társadalom beköszönte után nyugodtan mondhatjuk, hogy legnagyobb egyházaink is a társadalom perifériáján, anyagilag lerongyolódva, a média által deformált ellenséges közegben próbálják helyüket megtalálni. Az intézményrendszer felállítása valójában a társadalmi igények kielégítéseként jelenik meg. Összességében csekély a számuk. E munka, nevezzük Asztrik püspök szavaival része a spontán zajló paradigmaváltásnak. Évtizedek múlva termi meg gyümölcsét, amikor nyilvánvalóvá válik majd, hogy az egyház vagy a krisztushívők bármilyen közössége feladatait és küldetését milyen módon, milyen feltételek mellett tudja teljesíteni. A lenullázott állapot a tényleges esély! A paradigmaváltás bizonyosan nem arról szól, hogy a világból kiindulva, a kolostori magány adta vélt vagy valós lelki autonómia a mérték. Hogy minek itt az egyház hatalomvágyát meg vagyongyűjtését sulykolni? Keveset beszél Asztrik püspök és Lengyel László arról a küzdelemről, amit a két évezred múltán is vállalt értékközvetítő szerep jelent és tőlünk függetlenül fog jelenteni a kereszténység. Iskolán, kórházon, menhelyen keresztül. Kell ma azon vitatkozni, hogy ez püspökkel vagy anélkül történik? Aligha. A társadalomban és a közösségben élő ember megszólítása Krisztusért és Krisztus nevében egyetemes, tevőleges emberi program marad. Lehet, hogy kisebbségben, lehet, hogy üldöztetve, lehet, hogy lesajnálva, s lehet, hogy az igazságot felismerve minél többen. Nemes misszió a harmadik évezredben. Optimizmus kell hozzá, bizalom, meg önbizalom, amit e könyvből nem kaptunk meg. SÍÜL-iímsk52 X. évfolyam 6. szám - 2000 június
