Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)

2000 / 6. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: A senkik páholyában

Stfpor Elemér

Itt a senkik páholyában sok az ember, hej, de sok: itt, a senkik páholyában

ülnek csak az okosok.

Lenn a vak, poros porondon vad tusákat játszanak, akik égő, értük élő honfiaknak látszanak.

Villog a vér, repül a kóc pofon csattan, dong a hát, - mi csak nézzük, unott dühvei, mint bolondok cirkuszát.

Kinek mi jár, itt tudják csak, ki köztünk él, érti meg: innen nézve nincs kalapja és ruhája senkinek.

Átal-látunk és lehántunk gőgös bundát, cingulust, letépjük a gyönge selymet és a csontig le a hűst,

ott a csontnál látszik meg, hogy ki gerince a kemény ott válik el, ki az ember, ki a hitvány, ki legény.

Nem hiszünk már a jeleknek, mert hazudnak a jelek, a gonoszok kitanulták és mögöttük rejlenek.

Hitet akarsz látni bennünk? Bontsd ki hát a homlokod, bontsd ki akkor melled is, hol a szíved kell hordanod.

Mi szemünkben, mi szívünkben csak az lehet nagy, aki megtanulta meztelenül

30

X. évfolyam 6. szám - 2000 június