Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)

2000 / 6. szám - VERS, PRÓZA - Szabó Bogár Imre: De megcsúnyulsz majd

&xa/>-á Cféxxjfá'* Q$,

2)e m^aouhvuaÁíc majd

De

megcsúnyulsz majd,

mint vastag Margó, görnyedten jársz, míg járni tudsz. Szoknyád szélét a

bűnt acsargó

szelek tépik,

üszkös hideg jár át: hajdan volt cifra palotát, délibábban fürdött tündökletes csárdát, s félős ívben elkerül az út.

Nem az én posztom

szolgáltatni

igazságfényű hangokat; jönnek azok már maguktól (sorsod ezernyi töréséből, repedésből, hasadásból), s arcodra hűl a pókfonat.

Selyemsállá könnyül

a semmi, az üresség, s mint aki télen babot fosztogat, burjánzó sejtjeid között kutatsz: keresed,

melyik a romlott (már hazug), s melyik még mindig az igaz.

Felpuffadt kicsi jobbkezed képzelt kötényben matat, a másikkal - mintha - hessegetnéd, zavarod el a hangokat.

Nem tudsz majd emlékezni rám sem, pedig

szemeddel néha én nézek körül. Meszesedé lelked egy mennybéli, egyre közelgő fénylénynek örül.

Új Hevesi Napló

19