Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 5. szám - KÖNYVSZELME - Lukácsi Márk: Nádasi Alfonz: Mi mindenre emlékezett Kodály?
Jdukácsi cMárk 0(593 Shádasi Alfonz: cMi mindenre emlékezed Kodály! Nádast Alfonz (1909-1997), a legendás hírű bencés tanár, a kiváló zenepedagógus - már túl a nyolcvanon - fontosnak tartotta, hogy papírra vesse Kodállyal kapcsolatos visszaemlékezéseit. Nádasi 1940-től volt Kodálynak... hogy ki is? Barátja? Munkatársa? Tanára? Tanítványa? Lelkiatyja? Titkára? Nehéz megfogalmazni! Összefoglalóan talán így mondhatnánk: szellemi és lelki társa. A vékonyka könyv két nagy formátumú ember visszavonult óráinak emléke. Kodály és Nádasi heti rendszerességgel olvasott együtt klasszikus nyelveken. Az antik pogány görög és latin irodalom legnagyobb alkotásai mellett szentírási és liturgikus szövegek, valamint az egyházatyák tanulmányozása képezte e csendes foglalkozások alapját. A könyv által betekintést nyerhetünk Kodálynak abba a belső műhelyébe, ahova a bencés szerzetesen kívül senki sem nyert bebocsáttatást. Nádasi, a pap, ismerte Kodály lelkének szentségi mélységeit, azt a réteget, amely örökre titok marad mindenki más számára. De ismerte Kodály belső világának és gondolkodásának azokat az összetevőit is, amelyeknek lenyomata ez a könyv. Nádasi, amíg élt, nem akart a bennfentesek tolakodásával előhozakodni ezzel a kinccsel. Ezért hagyta örökül feljegyzéseit barátaira, tanítványaira, rendtársaira, hogy halála után ők adják ki. Ugyanakkor azt is tudta, hogy ez az érték nem veszhet el, kötelessége írásba foglalni mindazt, amit csak ő tudhatott Kodály Zoltánról. Munkája most is az újdonság erejével hat, hiszen Kodály hitéről, vallásosságáról ma sem ejtenek sok szót, pedig a vallás és hitvallás gondolata egész életét végigkísérte. A kommunizmus bukása után továbbra is hallgatnak arról, hogy milyen imádságos lélek volt és mennyire ismerte és szerette a liturgiát. Ennek a csendnek - úgy tűnik - nem valami szemérmes hallgatás az oka, hanem az, hogy sokan még mindig tudatosan igyekeznek elrejteni Kodály kimeríthetetlenül gazdag egyéniségének ezt az arculatát. És azt is kevesen tudják, hogy Kodály az átlagot messze meghaladó jártassággal rendelkezett a görög és latin nyelv, valamint a klasszikus irodalmi értékek ismeretében. Ezen összetevők annyira mélyen beépültek gondolkodásába és egész lényébe, hogy enélkül nem lehet teljes a Kodályról és művészetéről alkotott képünk. Nádasi Alfonz könyve a gondolkodó-elmélkedő Kodályt állítja elénk. Bemutatja a nagy zeneszerző páratlan emlékezőtehetségét, villámgyors gondolkodását, meghökkentő gondolattársításait, az egyes szövegrészietekhez fűzött frappáns, aforizmaszerű megállapításait. Kodály legendás szűkszavúságát kissé feloldják ezek a „házi stílusban” megfogalmazott, spontán, mégis gyémántkeménységű és megingathatatlan értékrendű reflexiók. Néha úgy érezzük: sajnos még így is kevéssé látunk bele a rendkívüli elme működésébe. A beavatott Nádasi Alfonz félszavakból is megértette a Mester, tudta, hogy mi lakik egy-egy elnyelt szó, egy-egy félig kimondott mondat mögött. Mi csak sejthetjük... így is revelációszerüek Kodály hangos elmélkedései, gondolatmenetei, amelyek évezredeket, kultúrákat fognak át. Roppant érdekes végigkövetni, hogyan kapcsol össze egymástól távol eső filozófiai rendszereket, hogyan vonatkoztatja a pogány gondolkodók munkáit a kereszténységre, hogyan aktualizálja a legkülönbözőbb történelmi és gondolati jelenségeket. Meglepő, hogy milyen mély hatást gyakoroltak rá tanulóévei, akár a nagyszombati, akár az Eötvös-kollégiumi idő. Azért változott idős korában is olyan Új Hevesi Napló 79
