Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 5. szám - KÖZÉLET - Nagy István: Gondolatok a bűnről
és teljesítjük ki. Épp ezért igen fontos a mai világban élő írástudóknak, különösen pedig a tömegkommunikációban résztvevőknek, hogy az igazat, mindig csak a színtiszta igazat írják, soha ne az ellenkezőjét. Vagyis a felelős ember számára nem kérdés, hogy higgyen-e. Nagy István OSnnüülatnk a bűnről A logika szabályai azt diktálják, hogy ha a bűnről beszélünk, előbb adjuk meg a definícióját. Lehet próbálkozni pl. így: a bűn egy adott társadalomban a történelmileg kialakult erkölcsi normák és szokások megsértése, melyet a társadalom elítél. Aztán mondhatjuk így is: a bűn egy olyan erkölcstelen cselekedet vagy állapot, mely Istentől, a szeretettől való elidegenülést vált ki. További definíció változat: Bűn a sátán győzelme. A meghatározásokat vég nélkül lehetne gyártani, és azt hiszem, egyik sem lenne teljes. Egy hiteles és teljes definícióhoz ugyanis nincsenek megfelelő szavak. Mint ahogy nem lehet definiálni a boldogságot, az életörömöt, és sok más olyan kategóriát, melyet csak megélni lehet pozitív vagy negatív élménnyel. A bűnről fogalma alig, de gondolatai és intuíciói gazdagon lehetnek az embernek. Bár a katekizmus tételes felsorolást ad a leggyakoribb bűnökről, de azzal tisztában vagyunk, hogy a bűnök tételes felsorolása lehetetlen. Hisz a magatartások oly sokfélék, akár az élethelyzetek, továbbá igen jellemző a nagyfokú látenciában levő folyamtok, melyek fenntartják a bűn állapotát. Önkényesen kiragadott példaként pillantsunk a becsvágyra, a karrierizmusra. Gondoljunk Julius Caesar, Napóleon, Hitler becsvágyára, mely milliók nyomorult halálához és szenvedéséhez vezetett. De ez nem a múlt egy lezárt, letűnt korszaka, mert ma is élnek követőik, akik nagyságra vágynak, de a nagyság helyett múló, piti sikereket tudnak elérni akár politikai, akár gazdasági téren, akár a mindennapok színpadán. Hányán követik a bűn útját tudatosan, mondván, egy igazságtalan világban élünk, az érvényesülésért, a talpon maradásért a harcot meg kell vívni, és győzni kell. Ezt kívánja a saját és a családom érdeke!! Ezernyi példát lehetne felsorolni a múltból is, és napjaink pozícióharcaiból is, ahol bevallottan arra megy ki a játék, hogy az ellenfélnek kinevezett személyt vagy embercsoportot egzisztenciálisan, nem ritkán fizikailag is meg kell semmisíteni. A cél szentesíti az eszközt. Nem tudom, ki találta ki e szállóigét, de maradandó létromboló elvet hagyott a ma emberének. Sokan azzal nyugtatják a lelkiismeretüket, hogy igazságtalan világban élünk, eleve esélytelenség az igazságtalan és szennyes eszközökkel szemben az izolált Jósággal” fellépni. A bűmiel kapcsolatosan egyenesen őrületes dolognak tűnik, hogy azt a gigantikus bünhalmazt, ami ma a világot mélyen a lehetőségei alatt tartja, mind az igazság, a jóság, a korszerűség és az emberiség fejlődése nevében követik el. A mai világra az a jellemző, hogy a bűnös szinte tettenérhetetlen. Az egyén különféle közösségek fedezetét használja fel, és már nem is néven nevezhető emberként, 72 X. évfolyam 5. szám - 2000 május
