Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 5. szám - KÖZÉLET - Makovecz Imre a közelmúlt magyar építészetéről
1 liu m wski 1 llagdo Ina QC)/Ca/xv/ ivccc a /dix-elmú// nuirj/y-cirTalán nem mindenki tudja, hogy Egerben egy idő óta gyakori vendég Makovecz Imre, korunk egyik legnagyobb építésze, akinek művészetéről sokat vitatkoztak, pro és kontra, de senkit nem hagy hidegen az, amit anyagba álmodik. Az MDF helyi szekciójának vendégeként népes közönség előtt tartott előadást az egri. MDF-székházban, és ezúttal is meglepetést okozott témaválasztásával, ugyanis nem az épülő uszodáról beszélt, mint az legtöbben várták, hanem egy rendhagyó művészettörténet-órával örvendeztette közönségét. A művész, akinek szívügye a magyar tájnak az épített kultúra által való alakítása is, rövid áttekintést adott a közelmúlt építészetéről, valamint az elmúlt félévszázad falu- és városképéről is, mely nemcsak szerinte lehangoló, hanem mindazok számára, akik ízléssel és igémiyel élnek. Az előzmények egészen az elmúlt század fordulójára nyúlnak vissza, amikor is egy egyszerűnek és előnyösnek tűnő gazdasági lehetőséggel - hitelnyújtási és jelzálog-rendszerrel - elérték azt az „eredményt”, hogy hazánk később, mint tudjuk, hárommillió koldust adott az országnak - és friss, tehetséges munkaerőt a világnak. 1945 után, mikor a szegényparasztság ismét földhöz jutott, jelentős fejlődésnek indult a vidék. Ez a fejlődés 1947-ig tartott, amikor az erőszakos kolhozosítás egy csapásra mindent tönkretett. Más igénnyel, más világképpel lépett fel az a társadalmi csoport, mely mindent meg akart változtatni, és úgy hitte, hogy ezzel jót tesz az emberekkel. A magyar falu képe megváltozott, a hagyományos magyar házépítés elvesztette eredeti jellegét és funkciójában tökéletlenedéit, és olyasmit adott a régi, bevált helyett, melyet röviden úgy jellemezhetünk: még ránézni is rossz. A 80-as évek „spontán privatizációja” további károkat okozott. A kárpótlási rendszer úgyszólván semmiféle kárpótlást nem nyújtott azoknak, akiket valóban megilletett volna az utólagos kompenzáció. Nincs elegendő munkaeszköz, ennek híján pedig gazdasági stabilitásról beszélni is illuzórikus dolog, eluralkodott a „cselédmentalitás”. Szükséges lenne a nyitás a szolgálati irányba, a politikai pártoknak pedig nem az egymással való harciaskodás a feladata, hanem hogy a vidék szellemi, szociális és környezeti igényeit vegyék figyelembe, és aszerint hajtsák végre a vidékfejlesztési programot. A helytelenül kialakított háztípusban, mely a közelmúlt hagyományává vált, váltásra lenne szükség. A több hazai és külföldi díj nyerteseként közismert Makovecz Imre (Ybl,- Kossuth-díj, Magyar Örökség díj, Francia Akadémia díja, stb.) évek óta tevékenykedik több építész társával együtt a Kés Károly Egyesülésben, melynek fő célkitűzése, a névadó szelleméhez méltó falukép kialakítása, a „tízszerztízes” háztípus praktikusabb és szebb házzal való lecserélése. Az épülő egri versenyuszoda építésével kapcsolatban röviden ennyit nyilatkozott Makovecz Imre: ami a helyi sajtóban erről a témáról megjelent, abból mindössze egy dolog igaz. Az, hogy 130.000 Ft/m2 lesz az uszoda kivitelezési ára. Az egri önkormányzat túlzó igényekkel lép fel, amikor utólag olyasmiket is kiviteleztetni akar az építő céggel (BAU System), amik nem tartoznak bele az eredeti építési tervekbe (pl. út, parkoló, stb.), és ez az oka annak, hogy magasabb árakról adtak hírt a helyi médiában. Jó lenne végre, ha ez a folyton „melegen tartott” téma nem poliükai célokat szolgálna, hanem az uszodaépítés kapcsán mindig csak az uszodáról lenne szó. Ha egy nagy művésszel csak méltatlanul tud bánni a kora, akkor a kortársaknak van tanulnivalója.( Az est házigazdái Nyerges Andor és Horváth Mátyás az MDF helyi képviselői voltak.) 68 X. évfolyam 5. szám - 2000 május
