Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 5. szám - KÖZÉLET - Tölgyesy I. M. Ludovika: A Szent Terén Intézet krónikája
azonban sejtette, hogy a közelben vannak valahol, mert föl- s alá járkált egész éjjel a folyosón. Gondolta, majd csak megunják a gubbasztást. Ő azonban előbb unta meg, s reggel felé lebaktatott. Még sokáig nem mertek előjönni szegény öngyilkosjelöltek, végül is a nagy csendben mégis csak levánszorogtak az óvóhelyre. Csak azt csodáltuk, hogy Grácia nővér ismert fázékonysága ellenére, bár minden különösebb kendő-rétegezés nélkül vacogta át az éjszakát, mégsem fázott meg, még csak nem is köhintett. Reggel Virginia és Lujza nővérek rémült arccal érdeklődtek, hogy is történt az éjjel, mert olyanok voltunk, mintha a sírból keltünk volna ki. így virradt ránk Január 9-e, Árpádházi Szent Margit ünnepe, Tisztelendő Igazgató Nővérünk névünnepe. Halotti csendben, fekete reverendában, üvegpohárral mutatta be a szent áldozatot Sebestyén úr. Egész halkan, sírással küszködve énekeltük el a mise végén: „Jó Anyánkért esdeklünk...” Ó, de jó lett volna valamit tudni róluk, drága Elöljáróinkról s kedves Központi Házunkról... így magunkban még szörnyűbb volt a rettenetes napok elviselése. Egész nap rettegtünk az éjjeli látogatáshoz hasonlóktól. Ha egy orosz véletlenül a házunkba tévedt, ész nélkül menekültünk, ki merre látott. Pest egészen az oroszok kezére került ma, s a „felszabadulás” eme emlékére és örömére megszólaltak az épen maradt harangok. Öröm és kétség között küldtük fohászainkat a harangszóval együtt az Ég felé. Sajnos, a mi templomunk harangja még nem tudott megszólalni. Minél jobban közeledett az este, annál nagyobb lett az éjszakától való félelmünk. Fantasztikusabbnál fantasztikusabb rejtekhelyei szemeltünk ki magunknak éjszakára. Végül is a sötét pincénél kötöttünk ki. Erről a helyiségről még a legtöbb házbelinek sem volt tudomása, olyan félreeső helyen volt. Matracokat vittünk le és sűrű fohászkodások között leköltözött három nővér és négy fiatal leány. A lejáratot színpadi kulisszákkal álcáztuk. Iszonyú félelmek közt telt el itt az éjszaka. Edita és Katalin nővérek a kisgyerekek közé feküdtek, mintha ők is gyerekek lennének. A telefonhuzalt szerencsére felszedték már, úgyhogy ez az éjjel már az előző két átvirrasztotthoz képest elég nyugalmas volt. Lujza nővért nem engedtük fölmenni, könyörögtünk neki, hogy megnyugtató jelenlétét ne vonja meg tőlünk. Csaknem egész éjjel virrasztva adorált értünk a Legszentebb előtt. Január 20. Reggel betoppant Csepelről Ferenc testvér. Hireket hozott innen-onnan. Ők már Csepelen régen átestek a felszabaduláson, valamivel rendezettebbek voltak már a viszonyok, ezért felajánlotta, hogy aki nagyon fél, elviszi a csepeli nővérekhez. Szegény Koletta nővérünket civilbe öltöztettük és útnak bocsátottuk. Később Kohler főtisztelendő úr is meglátogatott bennünket. Ő volt a lelkiatyánk az ostrom alatt. Minden pénteken pontosan megjelent, szőrösen, szakállasán , és mi rendesen lecsóval vártuk, mert ez volt a pénteki menü. Estefelé szerény keretek között felköszöntöttük tisztelendő Ágnes nővérünket névnapja alkalmából. Kodály Zoltán erre az alkalomra írt Szent Ágnes himnuszát akkor énekeltük először. Rettegésünk az est beálltakor érte el mindig a tetőfokát. Már szinte a nevetségességig mentünk az elővigyázatossággal. Az ajtókat gondosan elreteszeltük, félig öltözve feküdtünk csak le, és a sötét pincének is mindig volt lakója. A legbájosabb volt Grácia nővér, aki minden este új rejtekhelyei keresett a miseborának. Mi már félálomban voltunk rendszerint, amikor ő még mindig ide-oda topogott a boros fiaskókkal, és sűrű sóhajtások között helyezte el őket valami titkos helyre (pl. szén közé, ágyba, stb.). Azután még körüljárt az egész házban és szenteltvízzel meghintett mindent, hogy a „gonoszt” távol tartsa. (Folytatjuk) Új Hevesi Napló 55
