Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 5. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Baráz Csaba: Egy fölösleges könyv
Bükkszentmárton, Egerbocs, Egercsehi, Nagyvisnyó, Párád - a településformával kapcsolatban a szerzők szólnak a palóc nemzetségek, a hadak, a palóc parasztház középoszlopának, a bódoganyának (bódogasszony fájának), a Palócföldnek, a Palóc Napoknak és a Palócföldi vigasságoknak a létezéséről, de csupán az említés szintjén. A parádi tájházról, mint jellegzetes palóc lakóépületről két fényképet is találunk (192, 237. oldal), jó lett volna a különleges palóc népviseletet is bemutatni, legalább egy fotó erejéig. Ehelyett, teljesen érthetetlen módon, a 32. oldalon egy - az egri Szüreti Napokon vendégszereplő - szláv népviseletbe öltözött csoportról készült felvételt láthatunk... *** Palócföld egyik jellegzetes vonása a palóc faluközösség belső szerkezete, annak egyik összetevője a had. Ez a különös rokonságú csoport férfiági rokoni együttest jelent, mely tágabb körű a nagycsaládnál, tulajdonképpen az élő rokonok együttműködő csoportját jelenti. A had tehát a palóc közösség életének legnagyobb hatású csoportja, amely háttérbe szorítja a területi, szomszédsági elvet, ugyanakkor településtudományi terminus technicus is. A könyvben többször történik utalás - különösen a Heves megye műemlékei című háromkötetes mű kimásolt részleteiben — a hadas településformára (például a 93., 108 és 122. oldalakon, Balaton, Bodony, Egercsehi ismertetésénél), de leírását, jellemzését nem kapjuk meg! A Palócföldön általánosan elterjedt szabálytalan alaprajzú, többutcás halmazfalu vagy csoportos falu falurészeinek szög a neve, illetve had (nagyobb udvar): Szilvásvárad, Mátraderecske, Sirok, stb. A Mendöl Tibor nevével fémjelzett, a településeket hangsúlyozottan morfológiai szempontok alapján vizsgáló formális telepiilésrföldrajz csoportosításnál maradva, a halmazos települések egy másik csoportjáról is szólni kell, a kétbeltelkű, ún. kertes településekről, ugyanis ilyeneket is találunk a kisrégióban: Szarvaskő még ma is funkcionáló szálláskertes, Mikófalva csűröskertes, Demjén és Egerbakta ólaskertes település! Ezzel szemben könyvünk csupán a szabályos települések csoportjába tartozó szalagkertes falvakról szól, s az utcás falvakat, a lineáris faluformát ismerteti (11. oldal). A kisrégió településeinek bemutatásakor a falvak nagy többségénél ugyan utalás történik a településszerkezetre, de azok a részek a Heves megye műemlékei című háromkötetes munkából lettek kiemelve. Mielőtt a könyv fő egységét jelentő településismertetések furcsaságairól szólnék, még néhány észrevételt hadd tegyek az általános bevezetővel kapcsolatban. A Borvidékek című fejezet általános kitekintést ad a magyarországi szőlő-és bortermelés viszonyairól. Az Egri történelmi borvidékről viszont csak annyit tudunk meg, hogy 1977-től mely településeket sorolják ide, ami igen kevés! (31-33.oldal) Pedig ez nemcsak az idelátogató turistákat érdekelheti, hanem a vállalkozókat is. Ok egyébként megkapják azt, ami nekik jár: a termelőágazatokról, a beruházásokról, a külföldi töke itteni jelenlétéről kimerítő alapossággal, igen érdektelen adattömeg zúdul rájuk. Eger n. világháború utáni városépítésének lakáscentrikusságáról, a szocialista iparfejlesztésről, a szolgáltatások szervezéséről és fejlesztéséről, a város idegenforgalmát és vendéglátóiparát, kereskedelmét jellemző statisztikai adatokról, az 1980-as évek lakóterület-fejlesztéséről, a lakótelkek értékesítéséről, egyáltalán a város infrastrukturális jellemzőiről A kisrégió települései című részben, Eger bemutatásánál is bő teijedelmű ismertetést kapunk. A Heves megye statisztikai évkönyveiből származó adatok településekre lebontva szintén megjelennek. A falvak infrastrukturális ellátottságának ennyire részletekbe menő taglalása véleményem szerint fölösleges. A befektetni Új Hevesi Napló 43
