Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 5. szám - VERS, PRÓZA - Lelkes Miklós: Velence
. Zb//// V'v A tenger jött, s a másik is, az égi, s már vitt is a kis motoros hajó. Ruhád lobogott szépség-szemű tündér, te föld-lakó, víz-lakó, ég-lakó. A Szent Márk tér nyüzsgő galambcsodája békét hozott. A föld, a víz, az ég, aki ott volt mindenkit megigézett: fehéret, sárgát, barnát, feketét. Sikátorok. A zöld vizű lagúnák. Viráglángokkal ékes ablakok. A Gondtalanság ült a gondolákon. Tündérszemekben szépség ragyogott. Kalmár Város! Egykor gőgöt, hatalmat vitt és hozott sok kinccsel telt hajód. Tündér kacsint ki zöld lagúnavízből, s a házsorok tűnődőn hallgatók. Bohócsipkák. Álarcok. Mennyi ékszer! S üvegvilágban álarcos világ: Murano játszik, villant, tündököltet pirosat, sárgát, kékszínüt, lilát... Mindez, persze, tudom, a felszín, a felszín. Lagúnák alján sötétlik a vér, s ha kérdezem: komorrá lesz a tündér, üveg könnycseppjén bú csillog, zenél. Mi elmegyünk háromszínű világba, mely múltjából nem élhet meg: haza. Ott a lelkekre kereszt rásötétlik, s fájó kereszten piros csillaga. Új Hevesi Napló
