Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 4. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Losonci Miklós: Képek, szobrok, országos körjárata
embert vonz rendezvényeire, Meiszter Kálmán képeivel nyitotta meg tárlatsorozatát. Meiszter Papp Gyula és Kmetty János tanítványa volt a Képzőművészeti Főiskolán, sokat köszönhet Varga Magda festőművésznek is. „Tájképe, csöndéletek, portrék, életképek festője- és rajzolójának” nevezi magát. Szerény pontossággal. Több budapesti kiállítása mellett bemutatkozott Romhányban, Devecseren, Lakitelken, Szentendrén is - főleg Kőbánya jelenti számára a festői forrásvidéket. Kőbánya és Hollókő is, sok ismert, kedves arc, szülei remekbe szabott portréi. Ő szakadatlan festő, nem tartott szünetet hosszú évtizedek óta, éltette és élteti művészetét a megújuló élmény és a szorgalom. Sándorfalván 2000. júniusában avatják föl KELEMEN KRISTÓF frontális beállítású bronzszobrát, mely államalapító királyunkat, SZENT ISTVÁNT ábrázolja. A szakáll és a bajusz, a bátor és nyugodt tekintet ősmagyar vonásokat is föltár a méltóságteljes sűrítésben, azt a nagyságot mintázza, aki magyar ezredévet, millenniumot tudott indítani értelemmel, következetességgel. Kérdezhetné valaki, miért nem Szent István napján avatják a szobrot Sándorfalván, a nagy király ünnepén? Egyszerű a magyarázat, mely egyben követendő példa: Sándorfalva népe, régi hagyományként augusztus 20-án mindig fölkerekedik, az ünnepet Pusztaszeren tölti. Szentendrén, a Nosztalgia Házban (Bogdányi u. 2.) állandó kiállítás nyílt olyan raku technikából szerkesztett mai magyar kortárs kerámiákból, melyek forrásul a hazánk nagy földalatti múzeumából, a földből előkerült őskori, rézkori, bronzkori régészeti tárgyakban lelte meg forrásanyagát új változatokkal. Omar Khajjam perzsa költő arra kérlelte a fazekast, hogy gyengéden érintse az anyagot, mert fáj annak, hogy gondolattá emelkedik, Radnóti meg arra utalt, hogy a tárgyak is boldogok az ember közelében, nemcsak mi örvendezünk. Boldogok, mert a sár anyaggá válik a szépségben. Egy biztos, az iparművészet azért vállalja a névtelenség aszkézisét, mert a számlálhatatlanul sok tárgy az idő minden rezdülését, a tér minden öblét boldogító szépséggé avatja. Megfordíthatja sorsunkat. Török Gyula írja le novellájában, hogy az öngyilkosságára készülő ifjút a közelben éppen fölhangzó Clementi szonáta menti életre, s ugyanúgy minden kerámia távlatot adhat számunkra a kibontakozáshoz. Bartók és Kodály a népdalból támasztotta föl az új zene lendületét, a mai magyar kerámia is megújulhat az érintetlen leletek továbbteremtést sürgető ajánlataiból. Mi volt a múlt? Az, hogy szinte mindenki tárgykészítő művész, keramikus volt. Jelenünk arra korlátozódik, hogy használjuk a művészet energiáit, de holnapunk úgy nemesedhet, ha újra milliók és milliók válnak új művésszé. Mindezt a Kerámia-Park csoport azzal is támogatja, hogy féléves kurzusokat, intenzív nyári tanfolyamokat tart minden új jelentkezőnek, hogy az ifjúságból boldog tárgykészítőket neveljen. A közös munka Nagy Amin, Onódi Eszter segédletével valósul meg, pompás müveket sorakoztat Mecseki Hargita, Bércesi Ilona, Schéfer Anna, Erdős Anna. Az sem közömbös, hogy alig-ezer forintokért bárki otthona díszévé avathatja e müveket. A team lelke Lörincz Ágnes és Nemes Natália keramikus, ők nemcsak művészek, hanem az ügy fáradhatatlan szervezői. Kelemen Kristóf: Szent István bronz 80 X. évfolyam 4. szám - 2000 április
