Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 1. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Koncz Lajos: Szent évi beharangszó Prohászkával
Koncz Lajos ZieAjz&aMffóxá cfiroAdá-xA^v-a/ „Mélységes csönd borult a földre, az éjszaka sietős útjának közepén tartott, mikor mindenható Igéd, Urunk, leszállt királyi trónjától, és eljött közénk.” így adta hírül a legköltőibb karácsonyi liturgikus szöveg a világnak az Ünnep beköszöntését. Ráadásul az idei karácsony nemcsak a mennyek kapujának feltárulását jelentette az Úr földreszálláshoz, hanem konkréten a nagy Jubileum Szentévi kapuinak megnyitását is. Rómában a négy patriarkális bazilika és szerte a világon majdnem háromezer püspöki székesegyház kapui tárultak föl azon a szent éjszakán, vagy rákövetkez ő napokban - utat nyitva jelképesen a kegyelmek kiáradásának és ünnepi emlékezéseknek. A római szertartásokat maga a Szentatya végezte, akinek megadatott, hogy átvezesse Isten népét az új évezredbe. A keresztény hívő őszinte örömmel konstatálhatja, hogy ez a jelen jubileumi Szentév - nálunk kiegészítve és gazdagítva a magyar millenniumi esztendő ünnepségeivel, a tervek szerint „mennyiségileg” máris méltónak ígérkezik történelmi jelentőségéhez. Az Új Ember okt. 17-iki „ ,, , számában Nemeskürthy István, a millenniumi ' an0S a PaPa rendezvények országos kormánybiztosa igazán biztató körképet rajzolt föl a tervekr ől és előkészületekről. Az egész évet és egész országot, a legkisebb településeket is átfogó a mozgósítás, és ami még örvendetesebb, hogy imponáló a spontán kezdeményezések száma is. Külön értéknek ígérkezik, hogy a magyar millennium sajátosan jelen lesz Rómában is, a Szentévbe kacsolódón, s így a világ-egyház kegyelmi sugárzása átjárja és elmélyíti hazai ünnepléseinket is. Hámori József volt kultuszminiszterünk november végén Rómában járt és a vatikáni illetékesekkel megbeszélt két főprogramot. Az első egy ünnepi hangverseny lesz a Szentatya jelenlétében — fiatal magyar művészekből alakult (Danubius) zenekar koncertjével, Liszt Ferenc és Durkó Zsolt műveivel és Beethoven István király c. nyitányával a millennium lényegére utalva. A másik nagy megbecsülés, hogy meghívást kaptunk egy kiállítás rendezésére is a Vatikánban ezzel a címmel: A magyar kereszténység ezer éve. Ha ezek a készülődések nagyságrendben és jelentőségben nem is mind egyforma súlyúak, összességükben tiszteletreméltó megbecsülését jelzik a magyar történelmi múltnak és örvendetes megnyilvánulását a nemzeti érzületnek. Más kérdés, hogy milyen eszmei tartalommal, a felidézett múlt értékeinek, megtartó er őinek milyen mélységű számbavételével fog történni mindez. Sajnos úgy t űnik, hogy a mennyiségi dimenzióhoz képest szerényebb és bizonytalanabb a kínálat és a forrás, amib ől tartalmilag, jövőt alapozó eszmei perspektívaként meríteni lehetne. A komoly történészek felel ős megállapítása szerint ugyanis hazánk - a múltbeli „berendezkedések” restauráló felújíthatóságának irrealitása miatt - egy radikális újrakezdési „szükség-állapotban” van. Ehhez nem nélkülözhető az új eszmei perspektíva, de a múlt „bevált” lényegi, megtartó elemeinek világos, biztos számbavétele sem. E feladathoz és az e téren érzékelhet ő hiányhoz, szegénységhez próbál segítséget nyújtani az alábbi tanulmány, amely Prohászkából merít (fi927), aki századunk, 32 X. évfolyam l.szám - 2000 január
