Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Losonci Miklós: Emlékek kincsesháza
hasznos adatokat bocsátott rendelkezésemre. Ezt tette Hatvány Lajos, készséggel válaszolt levelében. Dutka Ákos máriaremetei otthonában vörösborral kínált és bő jókedvvel áradozott „a lazacképű” íróról, aki „A holnap városában” Ady, Juhász Gyula körében egy ideig alkotótársa volt - egy szellemi műhelyben dolgoztak egymás iránti együttérzéssel. Ami fölemelő lett számomra, az a bajtársiasság, ahogy Hatvány Lajos, Gellért Oszkár, Dutka Ákos emlékezett. Mindez jó távlatot és adatgazdagságot biztosított értekezésemnek. Adám Jenő intelme Ádám Jenő, Kodály módszerének kivitelezője Szigetszentmiklós szülötte, az ünnepi beszédet ő tartotta a település 700. évfordulóján. Kemény szózatot tartott, a pártkorifeursok arcán megfagyott a mosoly. „Aki nem szereti a hazáját, az nemzetközinek is hitvány." A másik szónok én voltam, beszédem elnyerte özv. Bajcsy Zsilinszky Endréné tetszését, olyannyira, hogy a község szent emberével, aki a második világháború alatt Erdei Ferencet rejtegette a Piroska csárdában, üzenetet küldött számomra. Ki volt ez a Kossuth- rajongó nagyszerű polgár? Kincse Józsi bácsi, aki ezt írta nekem 1971. szeptember 21-én: „Igen kedves megbízás és kötelességteljesítésképpen mellékelve küldöm özv. Bajcsy Zsilinszky Endréné nagyasszony ajándékát. Egyben kérem, hogy fogadja azt azzal a szeretettel, amellyel ő azt küldi. Megpróbálok még szerezni egy példányt a Bajcsy Zsilinszky Endre utolsó óráiról készült emlékírásból. ” Mi volt ez a becses ajándék? Könyv a nagy hazafi hagyatékából. Levélváltás Germanus Gyulával Gyermekkoromban mesélte édesanyám, hogy az első világháborúban egy hindu maharadzsa élt a faluban, Dunaharasztin, nagy fehér turbánnal a fején, klumpájával végigkopogtatta a Fő utcát. Másik oldalon állt India, nem mehettek haza. Ittragadtak. Ők a Gottesmann család rokonai voltak, a hindu Umrao Singh lányukat vette el, az ő bátyja volt, lett Baktay Ervin. Umrao Singh szikh filozófus volt, lánya Armita Sher Gil, aki kiváló festő lett, róla írtam egy hosszabb tanulmányt, melyet elküldtem Germanus Gyulának. A kiváló tudós akkor már 95 esztendős volt, mindazonáltal még olyan életminőségben, hogy azonnal válaszolt 1979. szeptember 19-én: „Igen tisztelt Uram! Fogadja őszinte köszönetéinél, rendkívül érdekes és alapos tanulmányának: „Amrita Sher Gil” elküldését. Behatóan olvastam és sok emléket idézett fel. Amritál nem ismertem, ellenben Baktay Ervin jó barátom volt, hasonlóképp Sher Gil Umrao Singh is, akivel sokszor vacsoráztam együtt, és mivel tudós ember volt, elnökletem alatt a „Magyar Keleti Társaságban” értékes előadást tartott. Sajnos, közelgő 95. születésnapomra hivatkozva nem merem meghívni személyes látogatásra, de ha telefonon 184-640 a reggeli órákban vagy délután ‘A 5 óra után felhívhat, feleségemmel személyesen beszélhet. Értékes tanulmányát ismételten megköszönve maradok szívélyes üdvözlettel Germanus Gyula. ” Megindítóan példás ez a tisztesség, egy kilencvenötéves nagy tudós méltó helytállása, nem csak a válaszadásban, hanem a tanulmány elolvasásában, emlékei felidézésében. Kérésének megfelelően hívtam, de életének társa nagyon szomorúan fekete hírt közölt. Új Hevesi Napló 43
