Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Losonci Miklós: Emlékek kincsesháza
Losonci Miklós 0‘iitlchch Íiiitc3e31)á$a i. Negyven esztendővel ezelőtt, 1960-ban találkoztam először József Etelkával, József Attila testvérével. Mindennek hosszú az előzménye. Az történt, hogy Szigetszentmiklóson, ahol laktunk, 1956-ban, a forradalom első napjaiban megválasztottak a Nemzeti Bizottság tagjának. Mellettem szólt a költő édesapja, id. Ratkó József is. Mindezt csak a tény kedvéért említem meg, hiszen a kitűnő lírikus, akivel később már költőkorában találkoztam Tiszadobon, nem élt együtt az öreg Raíkóval, aki fergetegesen ivott, egyik dühkitörésében úgy szállították elmegyógyintézetbe, ahonnan soha többé nem érkezett vissza. A községben automatikusan lett minden Nemzeti Bizottsági tag a tanács képviselője, én is. 1959 őszén az egyik ülésen javasolták, hogy a tanácsköztársaság tiszteletére - 40. évfordulója volt - a lakótelepet nevezzék el Szamuely Tiborról. Mély csönd fogadta a javaslatot, megdermedtek a szívek. Szégyenkeztem magamban gyávaságomért, de mindez egy percig tartott, mert szavazás előtt szólásra jelentkeztem. Eszembe jutott apám sokszor hangoztatott mondása, hogy Szamuely különítményével járt a Duna-Tisza-közén, s valamelyik faluban - emlékeztek rá - így szólt az egyik Lenin-fiúhoz: „Laci, a kötelet!” Átsuhant apám intő hangja- nemrég temettük, így még hatásosabban tűnt elém felejthetetlen alakja, és fölugrottam:- A lakótelepet nevezzük el József Attiláról! Döbbent csend fogadta szavaimat. Utána vagy hárman szóltak, feddve engem, hogy egy történelemtanár ilyen történelmietlenül szól e „fontos kérdésről”, s újra Szamuelyt javasolták. A szavazás, melyet megismételtek, második alkalommal még több voksot biztosított a nagy költőnek, így hosszú hónapok elteltével, míg végre a felsőbbség is beleegyezett kelletlenül, a lakótelepet József Attiláról nevezték el. Barátom, Bágyoni Szabó Attila orvos, akit meghurcoltak 1956-os tevékenységéért, dorgált is, miért hősködtem: „Szamuely, Szamuely, na és” — szólt, mire én csak annyit mondtam:- Rendelődet még, ha kéred, elnevezhetik róla! E mondatra megfagyott a nevetésünk. Miután megtörtént a névadás, meghívtuk József Etelkát az ünnepségre. A lakótelepi iskola nagyterme megtelt, ahol a műsor keretében elmondtam a költő „Hazám” c. versét. Etelka hálás volt, nagyon megszorította kezem, s azután, amikor hívtam, mert hívtam a ráckevei Ady Endre gimnáziumba és pesti főiskolára, jött azonnal. Kedvesen, határozottan beszélt, egyre érdekesebb dolgokat is említve Attiláról. Elmondta, milyen 40 X. évfolyam 4. szám - 2000 április
