Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)

2000 / 4. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Koncz Lajos: Szentévek a múltban, szentév a mában

büntetéstől, a kirótt vezekléstől. Egyébként az Úr Jézus is elfogadta az ószövetségi jubileumi törvényt, sőt egyenesen úgy mutatkozott be Názáretben, mint akivel beteljesedik az ősi törvény, hiszen ő azért jött, hogy meghirdesse „az Úr kegyelmének esztendejét” (íz 61,2; Lk 4.19).

Az első szentév a történelemben - 1300 - VIII. Bonifác pápa nevéhez fűződik. De igazában egy elemi erejű népmozgalom hatására hirdette meg, ami azt a hitet hordozta, hogy 100 évenként minden bűn alól feloldozást lehet nyerni, és Rómába zarándokolva teljes búcsúban is részesülni (ez a szentföldi zarándoklatok és keresztes-háborús részvételek hasonló hitét váltotta föl). És bár a pápai bulla csak február 22-éről kelt, már januárban elárasztották a zarándokok a Szent Péter és Pál bazilikákat, és az év folyamán az akkor 20 ezres Róma kb. 2 millió zarándokot fogadott. Köztük az Isteni Színjáték szerzőjét, Dantét. A „pápák avignoni fogsága” alatt VI. Kelemen úgy döntött, hogy lehetőleg minden nemzedéknek meg kell adni a lehetőséget egy szentév átélésére, s ezért 50 évenként legyenek meghirdetve. így 1350-ben is meg lett tartva, de sajnos - az egyháztörténelem egyetlen ilyen szentéveként — a római pápa nélkül. Pedig kérve-kérték a részvételre olyan nagy vendégek is, mint a költő Petrarca, a svéd Brigitta (a későbbi szent), és a mi Nagy Lajos királyunk. A század végén VI. Urban tovább redukálta a szentévek ritmusát - Krisztus földi élettartamához kívánva igazítani 33 éves intervallummal. így némi késéssel 1390-ben is volt szentév, bár eléggé zavaros körülmények között (nyugati egyházszakadás - több pápával egyidejűleg), s ez a negatív hatás még az 1400-as szentévben is érvényesült. AZ 5. Jubileumra V. Márton pápasága alatt, 1423-ban került sor, amikor első alkalommal volt szent-kapu-nyitási szertartás. 1450: V. Miklós alatt „aranyszentév”, mert a lateráni bazilika számára arany-kaput készítettek, amit később átvittek a Szent Péter bazilikába. IV. Sixtus pápa volt az első, aki az 1475-re meghirdetett szentévi bullát nyomtatásban is megjelentethette. S ebben lett elrendelve a máig is érvényes szentévi ritmus: a 25 évenkénti lépték. A mi Mátyás királyunk a díszvendégek között szerepelt. Az 1500-as szentév VI. Sándor nevével fonódik össze, akinek életvitelében komoly kivetnivalókat is számontart az egyháztörténelem. De hogy a gondviselés vigyáz egyházára, bizonyitják egykorú munkatársi feljegyzések róla: szentmisét, liturgikus teendőit mindig őszinte hittel és buzgósággal végezte, az Üdvözlégy Mária-imádság második részét ő fogalmazta meg és rendelte el az egyházban; a jubileumi évet is nagy gonddal szervezte meg és vezette végig. A római nyilvántartások szerint ebben az évben különösen sok magyar zarándok is megjelent a szent városban.

Annál szomorúbb volt az 1525-ös szentév, amely VII. Kelemen pápasága alá esett. Soha nem érkezett ilyen kevés zarándok Péter sírjához. S ebben közrejátszott a pestistől való rettegés, mely Rómát sem kímélte, az itáliai közlekedési viszonyok zavarossága, útonállók, rablók garázdálkodása, de sajnos a nagy nyugati egyházszakadás szellemi-lelki következményei is. A szentév ellenében sok polemikus, protestáns irat látott napvilágot, melyek szerint „Krisztus már megszerezte az igazi jubileumot, mégpedig ingyen és mindenki számára. A megigazuláshoz elég a hit, míg a tettek, mint pl. az imádság, zarándoklat, adományok és hasonló ’babonaságok’ - fölöslegesek.” Ezzel a háttérrel megértjük, hogy a félreértések és félremagyarázások megszüntetésére a pápa eltörölte a búcsúnyerés föltételei sorából a pénzbeli adományokat, pedig azok szent és fontos humanitárius célokat is szolgáltak (pl. a törökök elleni küzdelem segítése, egyházi szociális intézmények, kórházak fenntartása, templomépítések, stb.)

22

X. évfolyam 4. szám - 2000 április