Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 4. szám - VERS, PRÓZA - Fecske Csaba: Ismét
pótolhatja a bensőséges találkozásainkat, ilyet, mint ez az őszi is? Ádám, újabb húsz év múlva találkozhatunk? Talán mindketten győztesek vagyunk, kicselezzük a vereséget és az önáltatást. Neked bő két évtized kellett, hogy néhány hétre hazakeveredj (ide haza), s elmondhasd, hogy maga az életed az a nosztalgia, amit a déli félteke iránt érzel. Ebben a mai, nagy, kozmopolita showban olyan kicsinyre zsugorodtam össze, mint egy szárított szilva. Mert én szeretett mediterráni tájaimról is örökké hazarohannék (hogy néhány hét múlva újra vágyódjak Toscanába vagy a dél francia szőlőligetek árnyékába) imádkozni, merthogy imában nem lehet hazudni - tudjuk Huckleberry Finn óta. Fecsegek. Igaziból csak annyit akartam közölni veled, ezt a földet kellene itt Édenné varázsolni, vagy valami ilyes közhelyet, mechanikusan ír le az ember hasonló mondatokat, de tényleg így érez, becsszó. S hogy miért a nyílt levél? Ahogyan Ausztráliában is mondanák: A szívem tele, mint egy doboz kutyaeledel. Barátsággal: B. A mágikus 2000. évben cTecske Csaba $smét mint tüske hatoltál belém sebhelyed vagyok ma is még mikor már azt hiszem vége elkezdek lüktetni ismét az elme összeférceli lazán a múltat és jelent az egy bordából szőtt élet kettőnknek más sorsot jelent gondolataimat szövöm egyre mint hálóját a pók gyorsan magamévá teszem azt a sok meghalnivalót semmi sem tisztán önmaga mindenen átüt egy másik hiányod agyamhoz koccan s mint a kovakő szikrázik 20 X. évfolyam 4. szám - 2000 április
