Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 3. szám - KÖZÉLET - Bakacsi Ernő: A szocializmusról II.
Még egy kettőezres lélekszámú faluban is volt falusi és üzemi (TSZ) párttitkár, akkor is, ha a faluban mondjuk csak 20 párttag volt. Párttag volt, de nem kommunista. Növelte a vízfejet a Hazafias Népfront, a Nőtanács, a Népi Ellenőrzési Bizottság, a szakszervezetek, később az érdekképviseletek, mint a tsz-ek Területi Szövetségei, még felsorolni is hosszú. Ezek aztán gyártották egymásnak az abszolút felesleges papírokat, jelentéseket, hogy létjogosultságukat bizonyítsák. Közülük egy sem volt, amely a Központi Bizottságtól lejövő ukázt komolyabban bírálni merte volna. Akkor meg minek voltak? Mondhatja valaki, hogy a népi ellenőrzés végzett hasznos munkát, hogy önálló szervezet volt. Tény: sok vizsgálatot végzett. Ezek között volt hasznos is. A tapasztalatokat, ha - termelést és szervezést - érintett és egyéni érdekeket nem súrolt, hasznosították is. De ha a vizsgálat valakit elmarasztalt, a személyi döntéseket mindig a párt hozta meg. Sok komoly visszaélést tudok tsz-elnökökről, bankigazgatóról, amelyet a vizsgálat megállapított, és az illetőknek a haja szála sem görbült. Olyanról is tudok, hogy az illető ellenőrnek megmondták, hogy hibát kell találni. Talált is (nem kreáltat, hanem komoly hiányosságot), de a vizsgált cég vezetője is ,jó” elvtársa volt. így elmozdítására és védelmére olyan erők csaptak össze, hogy végül a szerencsétlen ellenőrön verték el a port, aki csak becsületesen elvégezte a munkáját, de az igazságtalan ráncigálása miatt odalett az egészsége. A dolgozók, munkások és parasztok, a középvezetők látván, hogy, a párt és a gazdasági vezetők mit müveinek, hogy a „nép vagyonát” Csáki szalmájának tekintik, úgy segítettek magukon, ahogy tudtak. Kompromittáltak, kompromittálódtak és loptak ők is. Tisztelet a kivételnek, mert ilyenek mindenütt voltak. így aztán az ország - nemcsak Magyarországon, sőt - olyan mély erkölcsi válságba került, amelyet rendszerváltás nélkül már lehetetlen volt megállítani. Utána még szívós munkába kerül, és nem tudom, hogy sikerül-e valaha is elérni a régi (háború előtti) szintet, ahol semmi sem indokolta a lopást, és a lopást még a legszegényebb réteg is elítélte, a tolvajt megvetette. A szocializmus építése közben odáig fejlődtünk, hogy a nagyüzemtől (szövetkezeti és állami tulajdon) való lopás jópofa csínytevésnek számított. Aztán később — a Hom- kormány alatt - Kuncze kitalálta a megélhetési bűnözést, amely nem más, mint a lopás legalizálása. Úgy vélem, hogy a nép ítéletében - csúfos, 1998-as választási vereségükre gondolok - ez is szerepet kapott. Ahol a társadalmi erkölcs ennyire mélyre süllyed, ott ez kihat a termelésre, gazdálkodásra, az anyagi javak elosztására. Olyan társadalmi megrázkódtatást idéz elő, hogy a robbanás, a rendszerváltozás elkerülhetetlen. Új Hevesi Napló 71
