Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Csiffáry Gergely: Az 1956-os magyarországi forradalom nemzetközi háttere
orosz érdekszféra brit érdekszféra Románia 90 % 10% Bulgária 75 % 25 % Görögország 10 % 90% Jugoszlávia 50% 50% Magyarország 50 % 50% Ml» __ 0\ ^‘1 U**tt«* *»4C «!«,aW ífvl*“ *4*-X43T f «#. *r* . i* UWv\* Í*S * A papírt Sztálin elé tette. Az hallgatott, majd azután elővette kék ceruzáját, beleegyezése jeléül nagy pipajeleket tett a papírra és visszatolta Churchill elé. Egy nappal később Molotov szovjet külügyminiszter beszélt Eden brit külügyminiszterrel és a Magyarországgal kapcsolatos százalékok megváltoztatását kérte. Azzal érvelt, hogy „ Sztálin most értesült a Vörös Hadsereg súlyos veszteségeiről', ezért úgy véli, - hogy a hadsereg nehezen tudna egyetérteni az 50-50 %-os megosztással”. Sztálin felhatalmazta őt, hogy közölje ezt az angolokkal. Molotov meg is mondta Edennek, hogy Sztálin Magyarország esetében 80 %-os befolyást kíván. Churchill és Sztálin tárgyalásai során eldőlt az is, hogy Románia és Bulgária a háború után szovjet érdekeltségbe kerül. Azt, hogy az antifasiszta koalíció hatalmai között létezett egyfajta hallgatólagos megegyezés 1944 szeptemberében, amelyet Sztálin mondott Milov an Gyilasznak. „Ez a háború elüt a múlt háborúitól: ha valaki területeket foglal el, ez.ekre az országokra rákényszeríti a maga társadalmi rendszerét. Mindenki, amennyiben a hadsereg képes erre, a maga rendszerének szerez érvényt. Másképpen nem is volna lehetséges. ” Sztálin előbbi kijelentése egybecseng Roosevelt amerikai elnök 1945 januárjában elmondott kijelentésével: p p , , . „azokon a területeken, amelyeken a megszálló erők V * jelen vannak, ők tartják kezükben a hatalmat, és mindenki tisztában van azzal, hogy a másik fél nem feszíti ütközésig a dolgot. ” Roosevelt szavai igazolják, hogy az antifasiszta koalíció nagyhatalmainak kölcsönösen tiszteletben tartott gyakorlata volt, hogy az általuk elfoglalt terület az ő befolyási övezetük szerves része lesz. Magyarország háború utáni jövőjével egyedül Churchill próbálkozott még 1944 legvégén, de kísérlete sikertelen volt, amikor Bécs központtal egy délnémet Ausztriát, Bajorországot, Würtenberget és Badent felölelő államszövetségbe kívánta összevonni, s ebbe Magyarországot is bele akarta venni, de ezt Sztálin határozottan ellenezte. Magyarország háború utáni sorsa tehát már 1944 őszén végleg eldőlt. Churchill erőtlen kísérletei a térség jövőjének angolszász befolyásolására magára maradtak, annál is inkább, mert 1944 őszétől az amerikai elnök figyelme főként a Csendes-óceáni hadszíntérre összpontosult. Roosevelt leginkább a Japán elleni háború befejezése foglalkoztatta. 1945. február 4-11-e között zajlott le a nevezetes jaltai konferencia, ahol Churchill angol miniszterelnök, Roosevelt az Amerikai Egyesült Államok elnöke és Sztálin szovjet 42 X. évfolyam 3. szám - 2000 március
