Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 3. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Nádasi Alfonz: Kodály lelkisége
hogy néhány év múlva VI. Pál pápa kijelenti, hogy minden ember katéchéta, azaz Krisztus tanúja, aki tanításával, példájával tanúságot tesz Krisztus tanításáról. A katéchéta a katékumenek számára egész életre kiható példát adhat. Ilyen volt a fentebb említett hittanára. Megrendítő pillanat volt, amikor az első korinthusi levelet olvastuk, annak 12. fejezetéből a 28. verset: „Az Egyházban Isten némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat tanítóvá tett. ” Azonnal következett az ilyenkor szokásos kérdés, mely kitágította a fogalmat, és a hasonló jelentésű, de más irányba vivő szóra újra fölhívta a figyelmet. Rögtön megkérdezte: „Hát a ho martys - vértanú miben különbözik a katéchó főnevétől?” Mindkettő tanúságtevőt jelent. Kiindulásnak vettük a tanítást, ahol a katéchétész volt a tanító, a martys pedig a befogadó. Az irodalomban a katéchétész nem fejlődött olyanná, mint a martys, hogy vértanút jelentsen. A tanúságtevőt tudatosan alkalmazta még olyan helyzetekben is, ahol világnézeti hovatartozását kétségbe vonták a második világháború után, a kommunista időben. Vállalta a félreértést, mert mindig tiszta lelkiismerettel volt azok között, akik egyedülvalósága miatt hívták, nem pedig elvi, erkölcsi, világnézeti kötöttségei miatt. Magyarul ez azt jelentette, hogy nem lehetett mellőzni bizonyos országos eseményeknél. 3. így jutunk el a legmerészebbnek ható gondolatig, a prófétáéhoz. A vallásfenomenológiai fogalom szerint a próféta a vallásos ember két jellemzőjének képviselője. Az első: Amit a pap fölszentelése által gyakorol, vagyis az Istentől átruházott hatalom által, az a hatalom Krisztus főpapsága révén a Krisztusban való részesedés miatt van meg a nem-papban. Tehát ha valaki öntudatos Krisztus-hívő, és az igazságot hirdeti, próféta, és igazsága mindig Krisztus igazsága. A próféta második jellemzője, hogy istenélményben van része. Végső célja az Istennek mindig eszkatológikus, tehát Krisztus tanításának végső győzelmét hirdeti. Valamennyien karizmatikus istenhírnökök vagyunk. Az Efezusi levelet olvastuk: „Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok s a szegletkő maga Krisztus. ” (2,20) Mikor elemeztük, hogy az apostolok és a próféták itt a sugalmazott tanítók, akik a kinyilatkoztatást közvetítik a hívők számára, akkor ihletetten így szólt: „Igaza volt Toldy Bélának , hogy prófétautódok vagyunk. Nemcsak azt mondják el a próféták, ami a jövőre vonatkozik, hanem azt is, ami a jelennek kell. Ez az én hivatásom is!" Elmondom ennek tudatos alkalmazását. Hittantanárától hallotta, hogy a Szentföldön megvolt az a szokás, hogy a zarándokok odaérkezésükkor megérintették a földet, vagy megcsókolták, vagy földdel megkenték homlokukat. Mikor Kodály elment a Szentföldre, már előtte elmondta, milyen diákköri vágya teljesedik. A fogadóbizottság szónokának üdvözlő szavaira igy válaszolt: „Hölgyeim és Uraim! Ez a föld önöknek is, nekünk is egyformán szent. Megtanultam hittantanáromtól, hogy az ide zarándokló keresztények ki akarják fejezni, hogy próféták földjére jöttek, és azok utódai akarnak lenni. Magam is, mint zarándok, meg akarom tenni ugyanezt. Meggyőződésem, hogy mindenki akkor lesz igazi honpolgára hazájának, ha a Szentföld prófétaszellemét viszi haza.” Ezzel lehajolt, és - földet véve kezébe - megkente homlokát. Döbbenten nézte mindenki! Mi is készítsük elő lelkünket a lelkierő nagy müvére! Mi is tanítsuk Krisztus igazságát az arra rászorulóknak! Mi is vigyük haza a mi Szentföldünkről, a templomból a prófétaszellemet! Új Hevesi Napló 35
