Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Fecske Csaba: Zsoltár, Patak
''Fecske Csaba F^o/tŰr Néhai Bercely Mária csöpp öregasszony a lelked tétova hópiheként libben a házba puhán hosszú ősz hajadat szétterítetted az égen csillag fénye közé elvegyitetted a szem két kicsi kútja kiszáradt soha jaj soha többé nem mosolyogsz mese dal nem fakad ajkaidon sírva bolyongsz a sötétben távoli csillagon ott hol sorstalan él az idők végezetéig az Úr nem veri jég el a szőlőd kárt nem okoz soha senki alkonyok enyhetadó hűvöse nem simogat nagymama nem vagy oly értelmetlen a szó te nem élsz már bánatok orvosa hű szép öregasszony a sors durva hibája hiába siránkozom én ki figyel rám mint puha hópehely-ámy tűnsz tova nesztelenül Cé&aóaA. In memóriám Dosztojevszkij vagyok mert szeretek itt minden veled egy lényedből patakzom mint forrásból a víz két partom megölel azután eltaszít habot vetve futok tengerbe sietek csónakot szemetet egyaránt ringatok kitöltve medremet célom felé futok hegyről le sebesen lekopott köveken völgyben lelassulva te adsz erőt újra belőled eredek vagyok mert szeretek Új Hevesi Napló 11
