Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 3. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: Kiáltsd világgá, Ó, hogy szerettelek
Csókold meg a rügyek bőrét csókold meg a csecsemők bőrét csókold meg a fiatal déli szél útját a levegőben és kiáltsd világgá mintha senkise hallott volna róla, mintha senkise tudná mert kedved van kiáltani és torkod is bőven akad. Ó, hogy szerettelek, nem is tudod, mert így szeretni senki sem tudott. Korábban kelt a szívem, mint a nap, később pihent el, mint az alkonyat. Mosdatott hűsen, mint folyók vize, elomlott szádban, mint gyümölcs íze nyílt volt és tiszta, mint a szép öröm, mélyről fakadt fel, mélyről, mint a könny. De elmentél s én elfelejtelek. A csend kinő a lépteid felett miképp a fü az elhagyott utón. Valahová egyszer mindenki elmegy, nincsenek halálos, nagy szerelmek csak egy halálos - a halál. Tudom. március »4 búcsúzás szonettje 4 X. évfolyam 3. szám - 2000 március
