Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)

2000 / 1. szám - VERS, PRÓZA - Szokolay Károly: Hetven felett, Valakihez

őzokolaycKároly

Vetően felett

Hetven felett

készül a test az örök pihenésre, kié emígy, kié amúgy.

Lelassul, ballag, mintha messzire akarna menni még - legyen erő elég - vagy bottal könnyíti meg lépteit.

Hetven felett a lélek bölcs, megfontoló, többet tekint az égiek felé.

Megnő füle vagy hallókészülékkel hallgatja minden szavukat.

Lélek békéje páraként körülveszi, nem lát már élesen, de hall valami éteri zenét, és ettől túlvilági, megbocsátó, angyali lesz a mosolya.

Valakihez

Feleségem emlékének

Nincs már kezed, amit megsimogatnék.

És hátad sincs, megnyomkodnám, ne fájjon. Nem fogsz karon, mert neked karod sincsen. Nincsenek csontjaid, őket nem őrzi Isten.

De alszol mélyen kis helyen, nem hamvad el a lélek.

Ilyen vagy olyan, lassú, gyors: egyforma az enyészet. Semmivé válik el a test, por, hamu lesz belőle.

De hiszem a feltámadást, alszol s majd kélsz belőle.

16

X. évfolyam 1 .szám - 2000 január