Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)

2000 / 2. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET, FOTÓ - Loboczky János: Korponay Margó kiállítása elé

című alkotás is ezt sugallja. Súlyosan, szilárdan benne álla a földben, ég felé törő, hajladozó ágai ugyanakkor mintha a végtelenbe nyúlnának.

A művésznő festői világának egyik fontos üzenete, hogy a műalkotásban mindig van valami szakrális, még akkor is, amikor a tárgya, a témája profán. A képek rendkívüli színgazdagsága (pl. a Borgyöngyök vagy a Virágfiizér c. festmények) különösképp hozzájárul a hétköznapi létezésben is ott rejlő transzcendencia átéléséhez.

Külön felhívom a figyelmet a Nap-témájú festmények keretére festett díszítő motívumokra. Ezt értelmezhetjük puszta dekorációnak, esetleg szecessziós játéknak is, de jelentheti azt is, hogy a művész ezzel is meg akarja teremteni a művek saját auráját. A képek mintegy kiemelik a természet egy-egy szeletét a maguk valóságából, a díszítő motívumokkal keretezett müvek látványa révén mégis mintha magával a természettel találnánk magunkat szembe,

Végül érdemes még azt is kiemelni, mennyire átgondolt a kiállítás képeinek az elrendezése, ami szintén Korponaí Margó biztos arányérzékét, formateremtő eredetiségét dicséri. Az egész kiállításnak mondhatni saját ritmusa, belső zeneisége van, amely szelíd melankóliát és apollóni derűt is áraszt. A szép egyik klasszikus meghatározása juthat az eszünkbe, ha elidőzünk e képek előtt, ha engedjük, hogy magukra hangoljanak bennünket. A szép az, ami vonzza a tekintetet, s ezáltal gyönyörködtet.

"A nyugalom emléke” / Tisza / (akvarell}

Új Hevesi Napló

75