Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 2. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Egy nem páneurópai piknik
Denn Oszkár Egy nem páneurópai piknik Még alig pirkadt, amikor Dénes kilépett a folyóparti vikendház ajtaján a ház előtti nagy teraszra. Lélegzett egy mélyet és körülnézett. Az augusztus végi hajnalban a folyó fölé belombosodó füzek még fogva tartották a párapárnát és a madarak is csak hangoltak a napüdvözlésre. A most nyugodt folyóhoz izgágán zubogva csatlakozott közvetlenül a ház előtt a Szince patak sodró vize, melyet az Ipoly és a Garam vízválasztó hátságából gyűjtögetett. A Pozsonyban dolgozó csallóközi mérnök, felesége szülőfaluja mellett, egy évtizedig építette családjának és magának összkomfortos hétvégi házát, csodálatos környezetben, a partmenti fák között, hátában a folyó által évezredek óta sikertelenül támadott hegy meredekével. Előterében egy tisztás gondozott pázsittal, közepén tűzrakó hellyel, kis sziklakért szélén lépcsővel a terasz felé. Adri, a feleség élhetett virágnevelési hobbijának. A házigazda most korán kelt, mert nagy vendégsereget vártak a szombati piknikre. Jönnek az együtt gyerekeskedő és egykorú unokatestvérek, barátok, feleségek és már unokák is, hogy köszöntsék a négy 65 éves unokatestvért és barátot. Ezt az ünnepet ötévenként eddig is minden esetben megtartották 1973 óta. Az előkészületeket már az előző nap megkezdte. Felesége bevásárolta a szükséges húsokat, zöldségeket, minden hozzávalót egy méretes főzőüstnyi különleges ízesítésű, Garam-parti pörkölthöz. Ő pedig előkészitette a főzőállást, a tűzifát, az ülőkéket, székeket, asztalokat. Indítónak lehűtött néhány üveg igazi kerítésszaggató szilvapálinkát. Az lesz a belépő-ital. Most még ismét mindent átgondolt, hogy a találkozó jó hangulatához semmi ne hiányozzon. Kocsijával egy másik helyre állt, hogy a vendégeknek több szabad terület maradjon a fák alatt. Mire az első érkezők jelentkeztek, már jóval a napfelkelte után, addigra Adri a kecskelábú fogadó asztalra készített kávét, sajtos-kolbászos falatkákat, füstölt szalonnás, erős paprikás „katonákat”, beszúrt fogpiszkálókkal és sós-stanglit. A fogadó ital mellett üdítők, sör és termoszban tea várta a befutókat. Hahó! Itt van a veszprémi különítmény! - kiabálta Kálmán a nyugdíjas főmérnök már a kocsiból, amikor megálltak a ház előtti úton. Dénes és felesége siettek a házaspár elé, akik az esztergomi kompon jöttek át a Dunán a találkozóra. Kölcsönös puszilkózás és a kijelölt helyre parkírozás után járultak a fogadó asztalhoz a pálinkára és a reggelire. Éva tanárnő, Kálmán felesége éppen csak kitöltötte kávéjukat, amikor újabb kocsi érkezett. Budapestről a háziasszony unokatestvére Kati és férje, Mihály, aki kis export-import cégüket igazgatta és szenvedélyes horgász is volt. Ők ketten rendszeresen látogatói voltak a háznak és a horgásznivaló folyónak. Kati hozott egy hütőtáskányi előre megfőzött specialitást az ínyenceknek. Még le sem ülhettek, már sorban érkeztek a pikniktársak: a faluból a bronzszobrok öntőmestere, a legfiatalabb unokatestvér, szikrázó humorával és mosolygós feleségével. Sárospatakról is befutott a világutazó közgazdász, bánáti születésű, sváb-magyar származású feleségével. Kassáról a híres szobrász unokatestvér, ünnepelt írónő feleségével, aki egyre elismertebb novellista a kortárs szlovák irodalomban. Még jöttek néhányan a szlovák barátok közül is, közöttük a szomszéd, aki két pálinkás butykossal üdvözölte a társaságot. Már nagy volt a pálinka-fűtött ricsaj, amikor megérkezett és komótos lassúsággal lépdelt fel a házhoz Gyula, az építész, a legidősebb unokatestvér, aki megszállottként Új Hevesi Napló 59
