Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 1. szám - VERS, PRÓZA - Murawski Magdolna: Napló 1989-1990
eldőlni látszik, akkor közbelépni, s a győztes fél szövetségeseként fellépni, az újraelosztásban (-felosztásban) nyertes pozícióból tárgyalni - ez a nyugati külpolitikai ideál. Gyáva, sunyi, dekázgató, szimpatikusnak nem mondható, de praktikus. Az európai (újkori) történelem során már annyiszor bevált. S hogy a küzdő feleknek milyen a szájíze ettől, az huszadlagos. Az újonnan hatalomra kerülő, pénz- és hataloméhes, s nyilván üzletorientált réteg előnyös üzletekkel úgyis lekenyerezhető lesz, lényeg a győzelmi menetben való, sztár-mosolyú részvétel. Az író konzekvenciái: szívem minden szimpátiája és együttérzése azé a nemzeté, mely önálló létét épp azzal érdemelte ki, hogy tagjai már puszta létüket, egzisztenciájukat se féltik, hanem bátran fordulnak szembe egy őket agresszíven-dühödten támadó nagyhatalommal. Függetlenségi igényük természetes: ha az akkori ellenállókat félreállították, megsemmisítették, mostanra újjászületett és megerősödött az oppozíció. Ide még csak kérdőjelet tenni is agresszió. Ide csak felkiáltójel tehető. Egyetlen népnek sincs joga hatalmi szóval, erőszakkal uralma alatt tartani egy másikat. Németh Miklós beszéde a tévén tegnap. Most ők az ügyeletes sértődöttek Pozsgay Imrével. Szépen megfogalmazott, hangzatos beszéd, de a lényeg az, hogy fájlalják a népszerűség elvesztését. Mint az eddigi kormányoknak a váltás óta, nekik is az a sorsuk, hogy átmenetiek legyenek. Saját fejlődésük korlátáit azzal rakták le — ők maguk -, hogy az MSZP mellett tették le voksukat. Ha új, teljesen más pártot alapítottak volna, alapos szelekcióval a tagfelvételnél, akkor lett volna esélyük igazi megújulásra. Bár az ő korukban és az ő köreikben ez illuzórikus feltételezés. Cikkek, riportok, hírek tömkelegé adja le az S.O.S.-jeleket a szegénységről. Döbbenetes képek öreg, elesett emberekről. Az ember önkéntelenül Grósz Károly fényűző Loire-völgyi utazására gondol. Arra telt az országnak, az öregek, betegek, gyermekek gondozására nem. De nem kell olyan messzire menni időben, a jelenlegi parlamenti képviselők díjazása is irreálisan magas a magyarországi átlagfizetéshez képest. Szellemes megjegyzések oda-vissza. Németh Miklóssal közölték, hogy úgy igen nehéz dolgozni, ha az embernek fél kézzel folyton a nadrágját kell fognia, nehogy leessen. N. M. válasza: kormányozni is nehéz úgy, hogyha az embernek fél kézzel folyton a sarat kell takarítania, amit a szemébe vagdosnak. Számomra felfoghatatlan, hogy nem tudják értelmes, képzett emberek megérteni, hogy egy bizonyos szint alá nem szabad csökkenteni az emberek életszínvonalát. Ahogy a rendszeres éhezés, koplalás nem múlik el nyomtalanul az emberi szervezetben, ugyanúgy az életszínvonalbeli lenyomorodás se vezet semmi jóhoz. Maradandó nyomokat hagy az emberekben, s tulajdonképpeni hátrányos következményei (milyen gyenge kifejezés ide a ’hátrány’ szó!) jóval később jelentkeznek kifejlett mivoltukban, mint a lepra. S utána már nem lesz segítség. Alultáplált nemzedékeket nem szabad elindítani az életbe. Az igénytelenséghez se szabad hozzászoktatni az embereket semmilyen formában. S az emberben egy kérdés fogalmazódik meg minduntalan: ugyan mit akarnak még elvenni tőlünk? Szellemileg elaggott politikusaink folyton így fogalmaznak: hisztérikus légkör uralkodott el, s ezt bizonyos felforgató elemek szítják. S nem értik, sehogy nem akarják felfogni, hogy ők öntözgetik az olajat a tűzre. Az emberek nem hisztérikusak, csupán dühösek, hogy már megint mindent velünk akarnak megfizettetni. Pedig mi már nem tudunk adni a magunkéból. A gyermekeinkéből pláne nem. Az embereket erre nem kell buzdítani, a kormány ellen uszítani. Az ábra csupán ennyi: ők erőszakot tesznek a leányzón, s fel vannak háborodva, hogy az visítani mer közben. Hogy az emberek miért háborodnak Új Hevesi Napló 13
