Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 2. szám - ÉLET ÉS TUDOMÁNY - Kemény László: Anonymus nyomdokain
Kemény László nyo^nc/cAaö/i Az utóbbi évtizedet megelőzően divatos volt Anonymus, e nagymüveltségű papi személy munkásságának, Gestájának kisebbitése, talán nem túlzás, lejáratása. Gyakran hozták fel Anonymus rovására írva, adva volt egy történelmi helységnév, akkor Anonymus jó fantáziával rendelkezvén összekapcsolta a helység nevét egy vele kapcsolatba hozható honfoglaláskori eseménnyel. Ettől függetlenül elemző munkámban következetesen a nyomában kívánok járni. Tévedései lehetnek. Ma ezt könnyű megállapítani, amikor is azóta sok évszázad ismeret-tégláit hordta össze a tudós társadalom, s így ma kétségkívül többet tudunk, tudhatunk a honfoglalásról, a honfoglalást megelőző korokról - benne elsősorban a magyarság történetéről, mint a maga korában Anonymus tudott, tudhatott. Érdemei viszont elévülhetetlenek, ismeretei egyedülállóak, és hiszem, hogy a megbocsátható tévedések ellenére, éppen a honfoglalással kívánta vonzóvá tenni a magyarság történelmét, és ez bizony nem volt könnyű. (Milyen utolsó dolog lett volna részéről, ha az ellenkezőjét teszi.) Amikor munkája először a kezembe került, feltűntek rendkívül helyes földrajzi ismeretei - a helységnevek, folyók, folyócskák, patakok, hegyek megnevezéseit illetően - ami egy földrajzszakos tanárnak ma is dicséretére válna. (Vajon honnan merítette ismereteit?) Aztán később Anonymusnak a honfoglalás - elemzés nélküli leírásakor megdöbbentett Árpád egyedül lehetséges és helyes stratégiájának közlése akkor, amikor ő maga nem volt stratégosz. Ő maga egy eseménysorozatot - a honfoglalást — túlsúlyban annak elemzése nélkül közöl, leír. Engem így is ámulatba ejt, amiért is munkássága nyomán, amit leir, közöl, azt igyekszem elemezni, ami érthetetlennek látszik, azt érthetővé tenni, vagyis a honfoglalást Vereckétől a Zagyva folyóig követni. Hiszem, hogy rövid elemzésem meggyőzi majd az olvasót arról, hogy Árpád kiváló szervező és még kiválóbb hadvezér volt, bár fenntartom mindazt, amit leírok, jobb szerettem volna egy hadtörténész tollából olvasni. Pár kérdés: 1. A Vereckei-hágón áttörve, Munkács, Ungvár síkságain való pihenés után miért nem Szabolcson, Nyírségen át tört előre seregével és az azt követő népével? 2. Miért a Zempléni hegyláncolat alját, a Bodrog és a lapályos Bodrog-köz által határolt keskeny folyosót - korridort - választotta az előretörés útvonalának? 3. A honfoglalás tudatos előre elhatározott terv volt-e, vagy egy kényszerszülte menekülés, mint olyan szükségszerűség, vagy mindkettő? Györffy György: „A besenyőktől elszenvedett «vereség» a vezérek Etelközben kialakult erőviszonyában - bizonyára olyan eltolódást eredményezett, amely belső ellentétekhez vezetett. Ezeken azonban Árpád biztosan úrrá tudott lenni, mert az általa vezetett hadsereg elkerülte a besenyő támadást és a bolgárokon a Kárpát-medencében fölényes győzelmet aratott.” Majd tovább: „Ha most felvetődik a kérdés, hogy Árpád ezúttal a véglegesség igényével nyomult a Kárpát-medencébe, vagy ez is csak kalandozó hadjárat volt, inkább a tudatos honfoglalás mellett foglalhattunk állást. Nemcsak a magyar hagyomány egyértelmű vallomása szól emellett, hanem az a tény is, hogy a magyar fejedelmek kalandozó hadjáratokban sohasem vettek részt. Más kérdés, hogy a haditervbe számítási hiba csúszott, stb.., amint tudott a besenyők... Új Hevesi Napló 41
