Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 2. szám - VERS, PRÓZA - T. Ágoston László: A zseni
Az ifjú ember mosolyogva ajánlotta föl az összeget az elaggott Kovácsnék megsegítésére, és soha többé nem vett ecsetet a kezébe. A további kutatások még váratnak magukra, ugyanis az erre megszavazott összeget átcsoportosították a külföldi befektetéseket elősegítő Kovács-kutatásokra. Néhány fontos adat azonban ennek során is felszínre került, de tudományos igazolásukat még ellenőrizni kell. Milyen adatok? Hát például felbukkant egy Lakatos az egyik antarktiszi expedícióban. Hallottak róla a Polinéz szigetvilágban, sőt a nicaraguai gerillák egyik csoportját is egy Lak-Atos nevű parancsnok vezette fényes győzelemre. Később az egyik afrikai ország had-, majd pénzügyminisztereként emlegették a korabeli folyóiratok. Repülőgép-szerencsétlenség érte, a tengerbe zuhant, s mire megtalálta a mentőexpedíció, a repülőgép motorjából összebarkácsolta a világ első sósvíz-meghajtású robbanómotorját. „Csak semmi ünneplés!” - hárította el a Nobel-díjhoz gratulálok jókivánságait. „Unatkoztam a tengerparton, és eszembe jutott az energiaválság...” Élete telén, miután már nagyon húzta a csúza, hazarepült kies honunkba, s felajánlotta szolgálatait a Szétszedem-Összerakom Kft-nek. Fel is vették műszaki rajzolónak, mert csak ebből a tárgyból volt pecsétes, hivatalos bizonyítványa, s szégyenszemre nem rendelkezett angol nyelvvizsgával. Egy alkalommal elveszitette a skicceket, s fejből rajzolta meg a gép alkatrészeit. Amikor véletlenül ennek alapján készült el a szerkentyű, kiderült, hogy akár világszabadalom is lehet. Lett is, a Kft-igazgató nevén. Feldühödött erre, s meghirdette a „Fúrd a lágyagyú főnököt!” mozgalmat. Minden privatizált beosztott csatlakozott hozzá. Szó, ami szó, ezt is jól csinálta. Fölterjesztették első osztályú becsületrend tiszti keresztjére, és kinevezték főosztályvezetőnek. Ennek már több mint öt éve. Azóta csak telefonon tárgyal a beosztottaival. Kitiltotta az üzemből a fúrógépeket, és lecsavaroztatta a padlóhoz a karosszékét, nehogy egy óvatlan pillanatban valaki kihúzza alóla. Mondják, hogy egy nap megjelent nála egy Kovács nevű fiatalember, s újfajta csavarokat ajánlott neki, amivel magát is a székhez rögzitheti. Elvette tőle a csavarokat, az ifjú Kovácsot pedig kitoloncoltatta a városból. Tegnap temették. Nem a Kovácsot, hanem a Lakatost, az utolsó polihisztort, a nagy zsenit. Élete utolsó heteiben egy életelixiren dolgozott lakatra zárt, lefüggönyözött ablakú hivatali szobájában. Azt mondta, addig nem hal meg, míg meg nem találja az örök élet titkát. A jelek szerint megtalálta. Úgy temették el, mint a régi, barbár királyokat. Igaz, nem lóháton, hanem a hozzánőtt székével és íróasztalával. Akik látták, azt állítják, keményfából volt az egész. Lehet, hogy mégis félresikerült volna az elixir? Vagy nem a szék vált élővé, hanem belőle lett fapofa? A fene se érti ezeket a zseniket... 34 X. évfolyam 2. szám — 2000 február
