Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Kiss József: El cielo despejado II.
- Milyen érzéssel viseltetik a spanyolok zöme a polgárháborút illetően? Nagyot nézett mindenki. Vanda sem hitte, hogy már-már barátjává átminősített utastársa ilyen témával rukkol elő. Ó, az a régmúlt! Nem lehet kikerülni?- Túlhaladott felvetés - mondta Szalóczi. - A háborút általában megbékélés követi. Itt is az történt. Régen elcsitultak az indulatok. A részletek a történészek dolga, a história pedig iskolapadba való. Mi... (azt akarta mondani: mi, spanyolok - de meggondolta, magát), mi, akik itt élünk, különösebb tanulság nélkül tekintünk arra a korra. A jelen és a jövő a fontos, ezt csak a megbékélés szelleme biztosítja.- Igen, igy van - erősködött továbbra is Teofíl -, de annyi vér folyt ezen a csodálatos földön, mindez tanulság nélkül való, hiábavaló volt? Itt voltak a Nemzetközi Brigádok. Utóvégre egy törvényes kormány támogatására jöttek létre. Lehet, hogy az utókor, a spanyol közvélemény az ő áldozatvállalásukat kevésre becsüli, elfelejti? Vanda a harmadik buktával volt elfoglalva (még az ildomosság határán belül járt), és a legutolsó falat csaknem cigányútra tévedt. Szalócziné elméjébe is hívatlanul belevillant egy gondolat: „Teofil, Teofíl. Szép egyházias neve van, de ez a szikkadt történelmi nézet! Valahogy nem illeszkednek egymással.” Kezdte összeszedni a tányérokat. A házigazda summázó érveiben bízott, hogy a nem kimondottan „szalontéma” egérutat nyerjen, és zökkenő nélkül elillanjon.- A nyugat, ami alatt Angliát és Franciaországot értem, abban az időben nem tehetett mást. Egy szövetétől idegen politikai formációra nem adhatta áldását. Taktikáznia kellett, hogy a neki nem tetsző állapot megszűnjön, ugyanakkor a kezét sem sározta be. Viszont a megbékélés szelleme a konfliktus elmúltával fölerősödött a spanyolok többségében. Mi azon vagyunk, hogy ne lankadjon a tiszteletadás, a főhajtás az elesetteknek, akármelyik oldalon is harcoltak. Csak meg kell nézni a Valle de los Caídos-t, például. Teofíl szintén magára erőltette a megbékélés szellemét. Jobbnak látta, ha eláll újabb merész kérdéseitől. Nem sokkal később Szalóczi autóján visszaszállította vendégeit a szállodába. Álmosító kedélytelenséget okozott a meleg levegő, amely beáramlott a nyitott ablakon. Szalóczi és a húsos karú szegedi szépség az eszpresszóba indult, hogy bevárják Teofílt az újsággal. A szobában Teofil nem talált senkit, nemkülönben az irodalmi hetilapja is eltűnt, pedig határozottan emlékezett rá, hogy az ágyon hagyta. Másnap az étteremben a vacsoránál a horkolós szobatárs közelebb húzódott Teofilhoz.- Tudja, hogy a Ledérke cipőt vásárolt Lenkének? Szép sárga bőrcipőt valami csatos pánttal. A saját pénzéből. Biztos forrásból tudom. Teofíl hosszan elnézett a távoli asztalok felé. Jólesett körbejáratnia szemét az elégedett arcokon. Poharához nyúlt, s élvezettel kezdte kortyolgatni vörösborát. Új Hevesi Napló 25
