Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 1. szám - VERS, PRÓZA - Fridél Lajos: Bükkaljai ösvényeken XX.
- No, az jó lesz - hebegett a megdöbbenéstől Péter bácsi, és tekintetével kutatta élete párja arcát, hogy valóban ő-e az, s ha igen, nem bolondult-e meg tényleg. De nem. Gizus serdült-fordult, s percek múltán már teljes harci díszben - kezében a borosüveggel - kész volt a munkára.- Hát, ha én ezt tudom! Vagy csak sejtem, én bizony már tíz éve, hogy agyon, de legalább is nyakon vágtam volna. No, de mit tudtam én ezt! Mit tudtam én, hogy ennek ez kell! No, megállj csak! - morfondírozott magában Péter bácsi, s mosolyogva arra gondolt, hogy mégis csak jó dolog ez a svarcban lőtt disznó. Jó bizony! És nemcsak a pecsenyéért, hanem mert, hogy enélkül, ki tudja, meddig szívta volna még a vérét ez a vén hárpia. Na, de ha neki ez kell, hát megkapja. A családi békéért mindent - zárta le magában a tanulságos esetet Péter bácsi, aki negyvenkét évig volt hivatásos vadász, s ez idő alatt talán húsz nap sem telt el úgy, hogy ne lett volna kinn az erdőn. 10 X. évfolyam l.szám - 2000 január
