Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Kiss József: El cielo despejado II.
cKiss József Másnap a szállodából kilépve Teofil a dús virágzatú előkeltek mögött terpeszkedő pompás villák elé vette útját. Hibiszkusz, oleander, mirtusz mindenfelé buja gazdagságban. A sétányt díszes kőbalusztrád választotta el a homokos strandtól, amelyen itt-ott álmatag pálmák bámulták fürdőző nők alig takart idomait. A leány járt eszében, akivel még aznap találkozója lesz, s arra gondolt, lesz-e szerencséje újabb szálat fölfejteni a Vandát burkoló misztikumok fonadékából, amikor a közelben várakozó terepjáróból ismerős zenét hallott. Tegnap a buszban is ugyanez a könnyűzene szólt, az El cielo despejado. El cielo despejado. Felhőtlen ég. Teofil az emlékeiben kutatott. Persze. Ismerős volt a két szó, azonosíthatóvá vált. Valahol olvasott erről. De hogy is szólt a folytatás? El cielo está despejado sobre toda la Espana. Egész Spanyolország fölött felhőtlen az ég. Ez a centai rádióállomás hívójele volt 1936-ban. Erre a hívójelre történt a beavatkozás, ekkor kezdődött a polgárháború. Miközben a távoli kopár, sziklás hegyeket szemlélte, maga elé képzelte egy pillanatra az öldöklés ördögi koreográfiáját az ezekhez a kopár hegyekhez hasonló egykori színhelyeken, csatatereken, a soknemzetiségű harci alakzatokat, köztük a magyarokét is. Az ismerős nevek, Zalka, Rajk, Sebes és a többiek. Kétségbevonhatatlan, egyik sem az olasz légiónál állt hadrendbe, sem a marokkóiak között, a francoista állományban méginkább nem. Egy letűnt korszak hősei, vagy rászedett szereplői? Nem gyalázatba illő naivitás-e a kételkedés immár efölött? Kaphat-e választ valakitől kételyére a magyar önkéntesek részvételére vonatkozóan? Akár pragmatikus megfontolású választ. A nemzetközi munkásmozgalom elvárása diktátumszámba ment bizonyára. A pénznek hódoló világ mai embere már nehezen érti meg a hatvan évvel ezelőtti, eszméért lelkesedni tudó leszántak lelkiségét. Fanyar képpel, önmagát kissé morózus hangulatba rántva fordult vissza. Egy helyen megállt, a Costa Blanca vizének erős hullámcsapkodását nézte jó ideig, majd körülpillantva a horizonton, észrevett egy szélmalmos díszítésű épületet, a Tilburg-huis-t (mert ez volt ráírva), amelynek emeleti, föggönytelen ablaka mögött két fiatal ruhátlan nő tekintete szegeződött rá. Egészalakos aktjuk az üveg csillogásával vegyítve - kiváltván egy önkéntelen elpirulást - visszaalakította Teofilban az epikureista harmónia lazúros tónusait. Az általános nekividámodás felhőtlen napjai következtek mindenki részére, még a mimóza-hajlamú Lenke is tengerbe merészkedett hébe-hóba a szctlan-sótlan Tilda oldalán, aki elmaradhatatlan kísérőjévé szegődött emennek, ragaszkodó pártfogójává, olyannyira, hogy esetleges elválásuk jobban fokozta volna benne a hiányérzetet, mint Lenkében. Egy ilyen nap kora délutánján pillantotta meg Teofil Vandát egy ismeretlen férfival szállodájuk előtt. Vanda kissé izgatottnak, mindamellett lelkendezőnek tűnt, haját jobbra-balra lengette a szél, ám az is lehet, hogy fontosság-érzetének kivetülő dinamizmusa volt ebben határozottabban szerepet játszó. Odaintette Teofilt, s néhány másodperc múlva már robogtak is Alfaz del Pí felé hármasban, az ismeretlen autóján. A férfit Szalóczinak hívták, nemes beleegyezéssel megközelítően spanyol lovaghoz méltó megértéssel vállalta, hogy nemcsak kizárólag női utasa lesz az autóban. Vandában leledzett a tisztánlátás kulcsa, így ő volt az, aki oszlatni kezdte a helyzet hirtelen jött ködfoltjait. Új Flevesi Napló 23
