Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Fecske Csaba: Janus Pannonius levele Vitéz Jánoshoz, Át
fecske Csaba Q^aiuiií P/bzwyriMtíuá /&ue/e <^PtMx. Q^á>w&Áo-x> Engem Itália s Pannónia szelleme érlelt, ittam Vergilius, s bölcs Galeotto szavát, régi nagyokhoz emeltem a mércét, súgtak a múzsák, jó Guarino örül: hálás földbe vetett. Ám te Ítéld meg uram, ki segélted Janus öcsédet: jól szolgálta-e s hűn mindig urunkat, a bölcs isteni Mátyást, míg Pannónia sorsa vezérlé, s hír koszorúzta nevét, dicsfény, hős haditett?! Ő, ki elébb oly fennen zengve dicsérte hatalmát most szól ellene, s nem bosszú vezérli szivét, nem hivatal s rang vesztén búslakodik, noha fáj, mint tüske a körme alatt, hisz’ tudod ezt magad is, elméjét félelmetesebb gond férge emészti: zsarnok lett a király, irgalmatlan adót vet ránk, a nemesre, a pórra, a pápától könyörögve kér szent célra segélt, s támad a csehre vadul, míg lent délen az oszmán bántja, emészti hazánkat! Trónt bitorol, kit a nép egykor mennybe emelt, hogy ránk hozza a romlást, s vérünket szipolyozza, táplálván csak a bűnt, némán türjük-e még?! mindannyian keresünk valamit keresünk de senki se tudja mit talán a keresés a cél maga idegen vizen Isten a bója félek túl sötét lesz az éjszaka s belefulladunk ama folyóba 22 X. évfolyam 2. szám - 2000 február
