Új Hevesi Napló, 10. évfolyam, 1-6. szám (2000)
2000 / 2. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: Zalár József
Halhatatlanok a halálban Előlépnek tizenhármán A kápolnai honvédemlékre ezt a verset írja: Példátokon föllelkesedve Kik hős halált itt haltatok Rohan a honvéd győzelemre... Örök dicsőség rajtatok. Egy könnyed vers szerelmi lírájából: Eped szivem ha Rád gondolok Reszketve vár, ha Ruhád suhog. Ha látlak, lelkem Fény önti el Mintha nap volnál, Midőn delel. Vakon e fénytől Térdre esem S kezed havába Temetkezem Még hó alatt az Én tavaszom, De lehe áthat Már a havon. Zalár kedvvel és tökéletes nyelvismerettel forgatta a francia költőket s Béranger, Chénier, Hugo, Lamartine, Musset több versét ültette át magyarra. Ezek nem tekinthetők tökéletes műfordításoknak, ő maga sem tartotta azoknak. Parny egyik verse tekinthető csak sikerült műfordításnak: Egy narancsfába metszett vers Narancsfa! Melynek lombjai Bizton födék szerelmemet Az édes perc emlékéül Őrizd meg ezen verseket És mondd azoknak, kik sötét Árnyadban nyugtokat lelik: Ha ember kéjtől halna meg Úgy én meghaltam volna itt. A költő 89 évig élt, s már életében elindult lassan a feledés útján. Egerben nem volt irodalmi élet. A napilapok termése alig számbavehető. Megkísérelte egy irodalom- művészetpártoló egyesület létrehozását, meg is alakult az Irodalom és Művészpártolók Egyesülete, de három évi, inkább formai fennállás után 1896-ban megszűnt az érdeklődés hiánya miatt. 16 X. évfolyam 2. szám - 2000 február
