Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 8. szám - VERS, PRÓZA - Apor Elemér: Három villámcsapás és a csonkamecset
'yw/' iödrom xníTdmcsapás és a csonRamecset A század elején még mindenki így nevezte: csonkamecset. Pedig akkor már nem volt se csonka, se mecset. A mecsetet még 1841-ben lebontották a „mizerek” néven ismert irgalmasrendi szerzetesek. A minaretet hívták így. Mikor volt csonka a minaret és miért? A törökök 1596. október 12-én foglalták el Egert. Bizonyos, hogy megtelepedésük után nemsokára megépítették ezt az imahelyet. Az 1687. december 17-i felszabadulás után készített jegyzőkönyvben mint „Széles úti dzsámi” szerepel. Széles útnak nevezték akkoriban a Knézich utcát. Maga a dzsámi (Moschea, mecset) a hozzáépített torony gyönyörű és változatos felületi faragványaiból következtetve remekművű építmény lehetett. Fel is szentelték katolikus templommá. Ez volt a káptalani templom. 1728-ban került a kórházban működő irgalmasrendi szerzetesek kezébe. A lebontása előtti napokból, 1841-ből maradt fenn róla egy metszet. Eszerint a dzsámi régi kupolája már nem volt meg, az épületet zsindellyel fedett sátortető borította. A metszet süveg nélkül mutatja a minaretet. A város felszabadulása után leverték róla a dúsan aranyozott félhold miatt? Nehezen képzelhető. Sokkal valószínűbb, szinte bizonyos, hogy villámcsapás érte a tornyot s a fémmel, fedett fából készült toronysisak leégett. Ez volt az első villámcsapás és ez idő óta nevezték a minaretet csonkamecsetnek. A torony műemléki jellegét és értékét először Pyrker László érsek méltányolta, bár elég későn, élete utolsó esztendőiben, de még idejében ahhoz, hogy a tornyot megmentse a pusztulástól. Ez a különös, német anyanyelvű német verseket író, de az első magyar nyelvű tanítóképzőt megalapító egyházi férfiú, nyolc méter magas, rézzel fedett, harang alakú fasüveggel fedette be a tornyot, csúcsán a kereszttel, annak jelképéül, hogy a kereszténység győzött az iszlám fölött. A világon ez az egyetlen minaret, amely keresztben végződik. Múltak az évtizedek. 1874-ben az ingalmasrendiek a rendház refektóriumában egyházi ünnepük alkalmából ebédet adtak s azon megjelent Szvorényi József is, egyike ama keveseknek, akik tudományos akadémiai tagságukkal dicsekedhettek Egerben. Szvorényi rövid, de hatásos pohárköszöntőt mondott. Megkérdezte, mi történnék, ha rájuk dőlne a minaret? Szóvá tette az épület és a környező tér gondozatlanságát. A jelenlevő Tavassy Antal polgármester mentegetőzött, mondván, hogy azt hitte, a minaret az irgalmasrendiek tulajdonában van és ígéretet tett rendbehozására. 1887-ben az Eger című lap szerkesztősége gyűjtést indított a minaret sürgős tatarozására. A sürgősséget az indokolta, hogy közeledett abban az évben a vár visszafoglalásának kétszáz éves jubileuma. A tatarozásra két terv is készült. Egyiket Wind István építész 800, a másikat Hickmann Károly városi mérnök 600 forint összeggel állította össze. Élt akkoriban Egerben egy nevezetes lírai férfiú, bizonyos Kapácsy Dezső, aki megyei árvaszéki jegyző és előadó, valamint költő volt egyszemélyben. De nem mint költőt emlegették országszerte, bár „Kapácsy Dezső költeményei” két kiadásban is megjelentek, hanem ő volt a „gyűjtők királya”. Bárminő jótékony célra indult gyűjtés, Kapácsy megindult gyüjtőívével és bámulatos eredményeket ért el. Ezúttal is, úgyszólván néhány nap alatt, 927 forintot gyűjtött össze. A város 60 forintot „tett folyóvá” erre a célra, de Grónay SánÚj Hevesi Napló 7
