Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 7. szám - KÖNYVSZEMLE - Kaló Béla: A mágia klasszikusa, Európai köldökzsinóron
Európai Köldökzsinóron Büki Attila: Magyar határ Büki Attila hatodik verseskötetét lapozva egy nagyon fontos fogalom kattan be az olvasó tudatába: patriotizmus. Amelynek szimbolikus szinonimája egyfajta erkölcsi erény kifejezése, hiszen a patrióta túllép a puszta törvénytiszteleten, s elismeri, hogy egy alkotmányos közösséghez való tartozása kötelesség, mégpedig benső kényszerből vállalt kötelezettség. A Magyar határ című kötet legfontosabb opusa - in médiás res - a Szárnyverések mindenkorra című versnapló, mely közel negyedszázada keletkezett. A mű olvasata óhatatlanul Kányádi Sándor formai megoldásait (itt-ott dikcióit) idézi annyiban, hogy Büki Attila is a hagyományos kifejezésmódot keveri és montírozza össze a tetszőlegesen, noha logikusan fölborított formarenddel. Ennek következménye a többértelműség többletének élménye, az olvasó mint labirintusba hatol be az alkotó érzelemvilágába. Még akkor is, ha az emlékek egyéniek, megmagyarázhatatlanok és önmagukban (textúrából kiemelve) nem szólhatnak egyértelműen a befogadóhoz. Csupán sejtjük, hogy adott kor és adott helyzet Nyugat-Magyarországon, a magyar határ mentén is olyan érzelmeket szabadíthat föl, s olyan reakciókat szülhet, mint szerte máshol e hazában. A hagyomány és az avantgarde vegyítéséből származó intellektuális tudatosság a szintézis felé tereli ezt a fajta költészetet, bizonyítják ezt a terjedelemre is egyre hosszabb lírai darabok. A verskötet opusainak európai tradíciói olyan egyértelműek, mint nemzeti (patrióta) hagyományai. Felsőbüki Nagy Pál, Széchenyi megidézése, a Nyugat-Dunántúl szellemi övezete biztosíthatja, hogy a költő túlléphet egy lokális léthelyzeten (az európai kisváros normáin), s elszakíthatatlan köldökzsinórral kapaszkodhat a tágabb kontinenshez. A társ- művészetek - a zene, s elsősorban a képzőművészet - erősen hatnak Büki Attila képzelőerejére és habitusára, egyáltalán a még hagyományos műveltség momentumai bujkálnak ott a verssorok között. A lírikus biográfiája a költészetbe átmentett élet. Kötöttség és szabadság vibrál a sorokban, a határon belüli növényszerű (mert helyhez kötött) lét és a határokon túlra vágyó mobilitás; az elvágyódás nyűge és talánya. A zord történelem műhelyének lakója, nemzetek világárvája, hiszen a nagyvilágban árvák hangjaink betűkbe rajzolva is magaárvák nem érzékíti őket a nagyvilági montázs személyiség Büki Attila felvilágosult pesszimizmusa ember és külvilág disszonáns ellentétéről szól. Nála az ember mássá lett/ nem tölti be lelkét se szó se tett. A kötet talán legjellegzetesebb írása a Szabados Tamásnak adresszált Határfa. Vallomás Sopronhoz. Hazánk egyetlen városa, amelynek főteréről az Alpesek lassan emelkedve Ausztrián, Svájcon át Franciaországig nyúlnak - írja a szerző, akinek ez az ív a történelem hegyláncrendszerét jelentheti. 80 IX. évfolyam 7. szám — 1999 július
