Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 7. szám - ÉPÍTÉSZET - Losonci Miklós: Magyar építészet IV.
roly külön fejezet. íróként és építészként is elég, ha a zebegényi templomot és a budapesti állatkertet említem. Építészetünk a századfordulón gyűjtő és alkotó tevékenységével nemzetközi térségbe jutott, terjeszkedése számottevő nemcsak a mennyiségi mutatókban, hanem az érték rangjában is. Márkus Géza Triesztben szintén ismertté vált, Morbitzer Nándor Léván, Müller Miksa Zomborban, ifj. Nagy István Nagybányán, Orth Ambrus Trencsénben, Zsolnán, Sz.atrnárbim és Kolozsváron, Ungváron, Kassán. Papp Gyula Szakolcán működött. O az, aki Szabolcs Ferenccel közösen létrehozta Prz.emysíben a magyar-német közös temetőt, mely egyúttal a világ legnagyobb kereszt formátuma. Radó Sándor a századforduló egyik jelentős marosvásárhelyi építésze, Sándy Gyula Máramarossziget közművelődési palotáját álmodta meg, Sebestyén Artúr terrénuma nemcsak a budapesti Gellért Szálló, hanem egy zólyomi középület. Spiegel Frigyes a Tel-Avivi Operaház tervezője. Toroczkai - Wiegand Ede munkássága is sokrétű. Munkái ismertek nemcsak Gödöllőn, Budapesten, Marosvásárhelyen, ő a St. Louis-i magyar pavilon 1904-es kivitelezője az akkori világkiállításon, nevéhez fűződik az egri Gárdonyi-mauzóleum terve is. Tőry Emil pályázott a hágai Békepalotára, első díjat kapott a bécsi Osztrák-Magyar Bank tervére, hasonlóan Vágó József eredményéhez, aki Losoncon, Munkácson, Aradon, Palics-fürdön is tevékenykedett, számtalan sikeres építészeti terv megálmodója. Sok európai épület emelkedett a magyar építészek tehetségéből, még több terv, amelyek ha nem is valósultak meg, részeredményként hullámzanak, áramlanak a továbbiakban is - forrást biztosítva az őket követő nemzedék értékrendjében is. Ezért jelentős az a tény, hogy Vidor Emil a genfi Népszövetségi Palota egyik tervét készítette el 1926-ban, az ő építészeti álma se múlt el nyomtalanul. Egy biztos, a magyar századforduló 1900 körül számtalan életképes változatot teremtett, sok ajánlatot dédelgetett a jövőnek, Lechner Ernő, Lajta Béla, Magyar Ede, Kós Károly és mások, így Medgyaszay István, Alpár Ignác révén magyar hangolással lett új világérték. Igaz, a magyar építészetben Adyboz, Bartókhoz, Medgyessy Ferenchez hasonló minőség nem született a szecesszió korában, de előkészítette a holnapra, melynek véglegesítésére ma és itt Makovecz Imre, Kerényi József, Csete György nemzedéke hivatott. Képek: 1. Steindl Imre: Parlament 2. Schulek Frigyes: Halászbástya 1905 3. Lechner Ödön - Pártos Gyula: Iparművészeti Múzeum 1869 4. Lechner Ödön - Pártos Gyula: Az Iparművészeti Múzeum üvegcsamoka 1891-1896 5. Ybl Miklós: Várkert bazár, Budapest 1878 6. Magyar Ede: A szegedi Reök palota 1907 74 IX. évfolyam 7. szám — 1999 július
