Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 7. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET - Cs. Varga István: Szállok, mint kit csillag hív
Gs. Varga István pállok, mint kit csillag IjtU Bazsonyi Arany művészetéről Hubert Ildikó Bazsonyi Arany festői és költői művészetéről írt és szerkesztett monográfiát. Hangsúlyozza: Bazsonyi szerepre kijelölt, küldetést teljesítő festőművész. A kronologikus és a tematikus módszert egyeztetve, sajátos szinoptikus megoldást alkalmaz. Bazsonyi hetven évének festői és költői értékeit összegezi - értő szeretettel. Bazsonyi művészetét a gyerekkor, a szülőföld élményvilága, a család, a kereszténység egyetemes kérdései és válaszai foglalkoztatják. Gyerekkorában a családi kört a falusi közösség védte, ezt a bensőséges mélységdimenziót érzékeltetik a szüleiről festett lírai képek: Szüléink, Egyszer mindenki elmegy. Az Édesapám Húsvétja című festmény értelmezése: A fény lágy körei szinte magukba simítják, megdicsőítik az Embert. Látomás tanúi vagyunk és mégsem csodálkozunk. Minden nyugodt és rendjén való a képen: valaki hazatalált. Emberi és művészi hazatalálást követhetünk nyomon. A legmélyebbről a legmagasabbra, a Mélységek felé és az Őrizni a fényt fejezetekben. A könyvben Bazsonyi Arany verseiből is remek válogatás olvasható. Ezek nem illusztrációk, hanem a hitelesebb értelmezés, az életmű kivételes egységének és teljességének a bizonyítékai. Az Anyánk könnye című vers lírai hőse önjellemzően, művészetet minősítőén vallja: Szállók, mint kit csillag hív. Számomra nyilvánvaló ebben a Szabó Ferenc által könyveimmé emelt babitsi csillag után sugallata is: Ó ha most mindent itthagynék, / mennék a csillag után, / mint rég a három királyok / betlehemi éjszakán! Külön figyelmet érdemelnek azok a festmények, kortalan arcú látomások, amelyeken kápolnaívként összehajló fákon járó, varázslatos ágrajzú és színű lombkoronában rejtőzködő, vagy róla már-már ellibbenő gyermek jelenik meg. A Járni a fákon című kép felidézi bennem Kányádi Sándor Valaki jár a fák hegyén kötetcímadó versét is. Ez a Kányádi-vers pedig Reményik Sándor A kis templom a nagy dómban című versét asszociálja, amelynek alcíme A borbereki templom falára írom. A tematikai és tipológiai párhuzamon túl közös eszmei-spirituális inspirációról is szó lehet: Fent Isten jár a csúcsokon. / Amerre fényben elhalad... A Reményik- és Kányádi-verset olvasónak és a Bazsonyi- képeket szemlélőnek önkéntelenül is eszébe jut a vízen járó Jézus, és nyomban felragyog a versek és képek szakrális szépsége: a szép, az igaz és a jó létrendet megtartó hármassága a szakrummal teljesedik ki. Bazsonyi Arany művészete szakrális, Pierre Emmanuel mércéjével mérve is: Minden olyan művészet, amely hozzájárul a szeretet megismeréséhez és a szeretet általi megismeréshez, az emberi szívben levő abszolút tiszteletéhez, megérdemli a szent (sacré, szakrális) jelzőt. Az ilyen művészet első jellemzője az, hogy az embert sorsa középpontjába helyezi vissza, főszerepet tulajdonít neki. Az ember csak úgy töltheti be ezt a szerepet, ha a művész elismeri szavának olyan szabadságát, amelyet nem fog fel: a végtelenre szóló hivatást. Szavunk: kapcsolatunk a Misztériummal. Az embernek a teljes és Egy Misztériumhoz való viszonya és jelenléte nélkül nincs szakrális. És a szakrum megnyilatkozik az emberi nyomorúság legmélyén éppúgy, mint a szellem égboltján. Az elegánsan szerkesztett és kivitelezett könyv gondosan válogatott tanulmányainak a szerzői közt találjuk: Bolgár Kálmánt, Szíj Rezsőt, Losonci Miklóst, Artner Tivadart, Fecske Andrást, Tasnádi Attilát, Eigel Istvánt. Külön fejezet tartalmazza a Bazsonyiról szóló tanulmányok és cikkek jegyzékét, a Bazsonyi-illusztrációk, festmények gazdag katalógusát, a festőművész életrajzi adatait, kiállításainak, murális munkáinak és méltatlanul gyér díjainak ösztövér listáját. Hubert Ildikó meggyőzően bizonyítja Losonci Miklós igazát: Bazsonyi Arany Szál virággal kezében ér el a csillagokig. A könyv a budapesti Hollósy Galéria kiadásában jelent meg. Új Hevesi Napló 67
