Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 7. szám - KÖZÉLET - Löffler András: Szentek pedig vannak
A félévszázados kommunista szellemű tájékoztatáspolitika egyenes folyományaként Krisztus által a hegyi beszédben idézett sorok torzítva, ismét meghamisítva jelentek meg, az abban hívőket súlyosan lenézve és megalázva. Mellesleg így hangzott el: Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. (Mt.5.3). Axel Springer lapjában Eger városában ennyire tellett az ötödik magyar szentről. Arról a magyar szentről, akit a hitbéli és egyháztörténeti kérdésekben tökéletesen dilettáns - remélhetőleg nem rosszindulatú - újsütetű médiatrubadúr (újságírónő) egy közelebbről meg nem határozott honpolgárral hasonlít össze. Nos, vedd tudomásul, kedves honpolgár (olvasó), hogy bizony nem várható el manapság tőled, hogy összekuporgatott vagyonkádat szétoszd a szegények között, miként azt Szent Kinga tette. Arról olvashatsz a napi sajtóban, hogy ma elképzelhetetlen az a hősies magatartás, amely Szent Kingához hasonló szellemiséget hordoz. Nem létezik ma szociális érzékenység, segítőkészség. Csak sajnálkozhatunk azon, hogy az ezredfordulón a szabad társadalomban e sorok megjelenhettek, megsértve ezzel a keresztény szellemiséget. Mi más lenne az az otromba blaszfémia, mely szerint: „... az örök élet neki sem járt...” A katolikus közvélemény súlyos megalázását jelenti, amikor valaki, mondjuk Axel Springer fizetett alkalmazottja, megkérdőjelezi a Szent hivatásának értelmét. (Megérte? - mármint az, hogy megérte-e Szent Kingának szétosztani a vagyonát a szegények között?). A hirdetési üzletre épített médiabirodalom képviselőjének a megélhetésért és állásért rettegve felfoghatatlan, hogy ma is vannak, akik életük értelmét nem pénzben kifejezhető anyagi egyenértékben mérik. Emiatt igaztalan az a lesújtó ítélet, ami a sorok mögött rejlik, megkérdőjelezve a keresztény nemzeti és történeti alapértékeinket. Tényleg igaza lenne? Nyolcszáz év múltán, az Úrnak 2800-ik évében nem emlékezne senki a huszadik századi szentjeinkre, Krisztus neves és névtelen hőseire? Ne tudna a harmadik évezred végének embere a huszadik századi magyar katolicizmusról, a szociális tanításairól híres Prohászka Ottokárról, a szegények orvosáról, Batthyány-Strattmann Lászlóról vagy a szociális testvériség megalapítójáról, Slachta Margitról? Elfeledné a világ a kommunizmus katolikus vértanúit, Boldog Apor Vilmost, Mindszenty Józsefet és a tanúságtevők sajnálatosan nagyszámú tömegét? Ne emlékezne a világ évszázadok elmúltával arra a jótékony és karitatív munkára, amelyet a ma élő neves és névtelen százak és ezrek végeznek Krisztus nevében, mindenüket, legfőképpen önmagukat odaadva? Méltó utódai ők Szent Kingának és a többi szentnek egyaránt, még ha ez ma nem is jelent értéket! Bízunk abban, hogy nem kell nyolcszáz év ahhoz, hogy a tájékoztatás kiegyensúlyozottá válik és valós értékeink méltó színvonalon jelennek meg a médiában. 60 IX. évfolyam 7. szám - 1999 július
