Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 12. szám - KÖNYVSZEMLE - Kaló Béla: Kelta kalandorvilág és misztika
Lepkeszámyak, illatok, színek - ez nem a gondolati líra terepe, hanem az imaginárius fantázia valóságelemekkel átitatott lenyomata. Hiszen látjuk a hátborzongató csontkápolnát a Szent Ferenc-templom sekrestyéi mögött, a gótikus kolostor mór stílusú díszítéseit, az elefántcsontból faragott nyitható Madonna-szobrot, vagy éppen azt, amikor magyar alföldi templomfreskón hasad a fény. A Szolnokon élő alkotók hasonló tematikájú és hangulatú írásai - s itt érezzük csak igazán - jellegzetesen magyarok. Pedig itt Európában az életünk nagyjából hasonló, s talán hamarosan még hasonlóbb lesz, a kifejezés, a dikció is más; az olasz talán tágabb terű, levegősebb, s olykor antikabb, archaikusabb is. Példának idekívánkoznak Davide Argnani sorai: zöld-arany rőtszín vibrál fekete a színek szelte táj fölfelén lusta sík nyújtózik dombtól tengerig végtelen mozdulat fehéren fut az ösvény színek és szögletek és rombadőlt gyermekkorom házai Az elvágyódás, a mindig máshol-lét - amit a portugál csendes merengésnek, sóhajnyi álomnak, saudadénak hív - van ott az újvidéki származású, de szolnokivá vált P. Nagy István soraiban, csakúgy, mint a többiek teremtő képzeletében és vágyaiban: Mielőtt szemed lecsukódik, mielőtt végképp eltűnök a lakatlan időben, megszólalok egy másik személyben, és azontúl és innen minden másképp alakul. A kis kötet érdekessége, hogy a forli alkotókat (Huh István kivételével) a szolnokiak fordították, s az a Bistey András volt az egyik szerkesztője, aki maga is értője és átültetője az olasz irodalomnak. A példa átvehető és alkalmazható - s miért is ne? - Eger esetében is. Györfi Sándor: Mátyás és Beatrix 80 IX. évfolyam 12. szám - 1999 december
