Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 12. szám - SZÍNHÁZ, ZENE, TÁNC - Szecskó Károly: Kodály Zoltán és Eger
sokatmondó köszönő és buzdító szót mondott. Az este hangulatából és eredményeiből láthatjuk, hogy ő és tanítványai által indított nagy mozgalom, az 'Éneklő Ifjúság' nagy táborához csatlakozott immár az egri diákság is, és az ebből évente az életbe kilépő generációk sokasodásával folyton nőni fog az 'éneklő Magyarország’ a saját, csak a miénk, csak a magyar lélek műveltségéből kihajtott igazi magyar muzsikát élvező, gyakorló és hirdető magyar férfiak és asszonyok széles serege. " A nagyszabású hangversenyen egyébként Kodály Zoltán következő müvei hangzottak el: Katonadal, III. Tantum ergo, Katalinka, Ave Maria, Újesztendőt köszöntő, Esti dal, A csikó, Pünkösdölő, valamint néhány népdal az ő gyűjtéséből. A rendezvény egyik karmestere, a hajdani Kodály-tanítvány, a kormányzói díjas Huszthy Zoltán volt. Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy nevét a Mester még évtizedek múltán sem felejtette el. Egy alkalommal, midőn Szepesi György meglátogatta Egerből tanítványaival, azt kérdezte tőle: „Hogy van az öreg Huszthy?” A hangverseny megszervezésében és lebonyolításában alapvető szerepe volt Somos Lajosnak, az Egri Érseki Tanítóképző igazgatójának és az Egri Nevelők Köre elnökének. Somos napi feladata volt a hangverseny ezernyi szervezési teendőin kívül Kodály és felesége napi gardírozása is. Emlékezése szerint a mester és felesége a Ciszterci Rend helyi Szent Bernát Gimnáziumában szállt meg, a zirci apát lakosztályában. O minden reggel, amíg Kodályék itt voltak a városban, eljött ide, s onnan kísérte a rangos vendégeket a hangverseny színhelyére. Említésre méltó az is, hogy a Kodály-házaspár egri látogatása előtt Somos Lajos levelet váltott a Mesterrel. E levél az említett becses ereklyéje volt sokáig. Sajnos 1969-ben Kodály válaszlevele a főiskola épületében egy kiállítás alkalmával elveszett. A nevezetes hangversenyről Somos Lajos egy fényképet is őrzött, amelyen a képző énekkarának tagjai láthatók. Az első sorban középen Kodály Zoltán, tőle balra Somos Lajos, jobbra Bitter Dezső látható. Kodály az 1940-es egri látogatása után évtizedekig nem fordult meg a város falai között. 1965-ben azonban ismét eljött ide második feleségével, Péczely Saroltával. Erre az adott alkalmat, hogy 1965. október 22-én és 23-án a városban rendezte meg a Magyar Nyelvtudományi Társaság kiejtési konferenciáját, amelyre Kodály is meghívót kapott. A Mester a konferencia munkájában igen aktívan részt vett. A tanácskozás mindkét napján többször is felszólalt. Érdemes idéznünk máig tanulságos megjegyzéseiből. Mindenekelőtt megjegyzéseket fűzött Lőrincze Lajos: Tájnyelv és kiejtés című előadásához. A Mester hozzászólásában szembeszállóit a neves nyelvművelő, a magyar zárt é hanggal kapcsolatos nézetével. Kifejtette, hogy „Először is a zárt é nem az én találmányom, hanem sokesztendős országjárásom alapján merem állítani, hogy népünk óriási többsége használja. Tehát nem kisebbsége (tudniillik Lőrincze ezt állította - Sz.K.). Kisebbség a nyílt e... Nem említette Lőrincze, hogy nem csak színező, hanem értelmi tulajdonsága is van a zárt é-nek. Ugye nagy különbség, hogy elég vagy elég, és a négy változatú szó — mentek, menték, menték, mentek — négy egészen különböző értelmet jelent. Mindez teljesen elvész, ha meghal a zárt é. Tehát a zárt é-rt küzdeni kell... " Kodály megjegyzéseket fűzött továbbá régi egri ismerőse, Bakos József professzor: Kiejtés és „ tanári beszéd” a felsőoktatásban című előadásához. „Ennek az előadásnak már a címe is - Kiejtés és tanári beszéd a felsőoktatásban - hangsúlyozza a tanári beszéd fontosságát. Ha a ma már működő tanárok visszagondolnának reá és emlékeznének rá, hogy hogy figurázták ki ők annak idején saját tanáraikat, akkor bizony jobban összeszednék magukat. ” 70 IX. évfolyam 12. szám - 1999 december
