Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 12. szám - KÉPZŐMŰVÉSZET
Losonci Miklós / J//j ücahvoA. — vé<ü^eátméw/ifeb a ^vFbroiAan B. Laborcz Flóra rákoshegyi műterme zsúfolt új szobrokkal. Alapélménye a felhők nagy lebegő családja. O a magyar képzőművészet szélszobrásza. Felhő? Nem antiszobrászat ez? A légiesség, a súlytalanság lehet a tömegre épülő szobrászat közege? B. Laborcz Flóra esetében lehet, mert ő nem az anyagot mintázza, hanem átlényegült szellemi következményét. A felhőzet változó egyetemességében testesül minden emberi vágy és álom. Amikor szivárványt láttat felhőkkel, amikor „lekötözött portrét” ábrázol, akkor mindig és kizárólagosan az emberről értekezik, egyéni leleménnyel, megismételhetetlenül. Pompás sorozatot mutat be 1999-es seregszemléjén a HAAS Galéria (V. Fáik Miksa u. 13.). Mindegyik a KÚT — a Képzőművészek Új Társasága - egykori tagjaiból verbuválódik. Máig nem érdemei szerint leltároztuk a klasszikus értékű Bene Géza életművét. Ő 1900-ban született a Trencsén megyei Csácán, később 1920-tól haláláig Pestlőrincen élt és alkotott. Művészetének nagy üzenete, hogy az új absztrakt formák kiegyenlíthetők és általa kiegyenlítendők a látott valósággal. E két közeget egyezteted optimális arányossággal, ez okozza müveinek többrétű mélységét és a fölismerhetőség nem lebecsülendő követelményét. Mindez okozza, hogy a látvány nem sérül meg, hanem képi közmondássá sűrűsödik. Ennek tanúbizonysága több remek csendélete, emblematikusan földolgozott tájai, bohócos helyszíne, megannyi portréja, aktja. Indokolt sürgősen fölismerni, számbavenni csak részben ismert értékeit és azokat nemzeti közkinccsé avatni egy Pestlőrinci Bene Géza Emlékház létesítésével. Járitz Józsa 1893-ban született Budapesten. Ő Iványi-Grünwald Béla, Glatz Oszkár, Berény Róbert, Vaszary János tanítványa, és az különleges, hogy amikor 1924-ben Párizsban élt, egy ideig Piet Mondrian tánctanára volt. Hosszú ideig élt Kiskunmajsa környékén, az alföldi pusztaságon, s ez meghatározta élményeit és motívumait. Híresek ökrei, „Cséplés” sorozata, fejkendős parasztasszonya, megannyi szélmalma, aratás-jelente, a bivalyok sokasága. Nagy összefogottsággal festette meg az 1930-as évek elején „Parasztlegény"-ét, de élménye lett sok más minden: Páva, házak tükröződése, pocsolyák, krizantémok, tanyák, de nemcsak a magyar táj, hanem a Riviera, Stonhenge, marokkói figurák, szinte minden, amit a világon látott. Lényeges, hogy képi földolgozásai harmatosán és erőteljesen egyéniek. Új Hevesi Napló 65
