Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 12. szám - KÖZÉLET - Renn Oszkár: Az új tanár
Az új fiatal tanár úr nyilván még azt sem tudta, hogy diákjai már sok „mozgalmi” tevékenységen vannak túl, hogy a jeles iskolai ünnepeken mindig énekelni kell a Partizánindulót (Völgyvidéken és hegygerincen át tör előre a hadsereg... ”) és Majakovszkij- verseket kell szavalni („Induló balra", „Beszélgetés Lenin elvtárssal”...). Azt sem tudta, hogy már kétszer terelték a teljes iskolát a moziba szovjet filmek megtekintésére („Támadás 6.25-kor" és az „Egy igaz ember"), és kétszer hallgatták a tornaterembe összezárva Rákosi Mátyás beszédét, osztályonként megvitatva annak „téziseit”. Nem sejthette, hogy milyen állhatatossággal igyekeztek a „ciszter szellem kimosására” a parancsolt rendezvények. Az új tanár úr talán még nem is félt, hogy Trianonról is szót ejtett. Egy szülői értekezleten is kiöntötte szívét. Édesanyámtól hallottam, hogy pillanatok alatt a szülők nagy része szívébe zárta az „egyöltönyös” művész-tanárt (állandóan egy kopottas sötét öltönyben járt, fehér inget viselt, egyszínű sötétkék nyakkendővel). Természetesen akadtak már „pálfordult” káder-szülők is, akik komoran tartózkodtak az új tanár iránti lelkesedéstől, és „illetékes helyen” nyilván adtak is tájékoztatást az elhangzottakról. Az énekkar elkezdte a munkát. Néhány népdalfeldolgozást megtanultunk, majd egy mesterdarab megtanulásába kezdtünk: Bartók híres kórusművét, a „Bolyongás”-t tanultuk. Nagyon sokat gyakoroltunk, mert a tanár úr különösen igényes volt. Még a próbaéneklések során talált a diákok között egy énekes őstehetséget: Marczis Demetert, a hatodikos gimnazistát (a későbbi híres operaénekest!), aki olyan basszus volt, hogy a felfedezés öröme a fiatal tanárt teljesen fellelkesítette. Külön foglalkozott vele, tanította lélegzetvételre, hangképzésre. Demeter első igazán nagysikerű dala, néhány népdal szólóéneklése után, „A pince mélyén hüsülök” című basszusoknak írt bravúrdal volt, melyet egy iskolai ünnepélyen adott elő. Úgy énekelt, mint egy igazi sztárénekes: A pince mélyén hűsülök oly ró-h-ozsá-s ott a-h-a kedvem, Nem é-h-érde-h-kel a-h-a na-h-agy vi-h-ilág, Ha száraz má-h-ár a-h-a gége, Csak felkapom a telt kupát, Egy hö-hörpi-h-inté-h-és éh-és vége. A diákközönség nagyon élvezte a hajításokban „házó”, egyébként is pinceszakértőnek ismert, koránál idősebbnek látszó, ostorosi diáktársuk áriáját. A zeneszeretetre nevelő tanárunk elcsábított bennünket operába is. Együtt néztük és hallgattuk a színház kakasülőjéről a Traviátát és a Trubadúrt. Ezután is sokszor beszélgetett velünk a leghíresebb operákról. így aztán a moziban is megnéztük a híres olasz operafilmeket (Tito Gobbival a főszerepekben!). Az 1949. május 15-i országgyűlési választás napján óriási csinnadratta volt az egész városban. Az iskolának is egész napos műsorral kellett kirukkolnia. Az énekkar is többször ismételt műsorral lépett föl a Szvorényi úti választókörzetnél (legalább ötször énekeltük el a „Kovács vagyok, ifjú a lelkem” című mozgalmi dalt, a „Dűli, dűli, balalajkát” és a „Drága föld szülőhazámnak földje... ” című szovjet hazafias dalt)... A „Bolyongás” az évzáró ünnepély műsorán szerepelt. A sok próba meghozta a várt eredményt. Egy népdal után hibátlanul adtuk elő. A meghívott, első sorban ülő tanügyi elöljárók is lelkesen tapsoltak a produkciónak. A szavalatok, a Marczis-dal, az igazgató beszéde és az elismerések, jutalmazások után sokan gratuláltak az előadóknak, a betanító tanároknak, de a legtöbb elismerést a kórus karnagya, a meghatódott, sötét ruhás énektanár Új Hevesi Napló 59
