Új Hevesi Napló, 9. évfolyam, 7-12. szám (1999)
1999 / 12. szám - VERS, PRÓZA - Lelkes Miklós: Karácsony
Csizmába bújt egy pákosztos egérke, de jóllakott cicánk közönnyel nézte. Tányér csörrent, majd hallgatott fehéren fehér asztalon, fehér terítéken. Mászkált a szél a nagy és öreg házon, de bent mosolygott kalácsos karácsony. Fenyőfán csengőn hóezüstje csengett, de mégis csend volt, mely szívet melenget. Karácsony-álom, ég-illatú álom! A sok-sok évet mind egyszerre látom; örömöt, gondot üveggömb-tükörben, tegnapi hitet végül összetörtén. Gyertyás könnycseppek lecsordulnak, égnek. Az én szívembe most is belenézhet angyal vagy ördög, kíváncsiság foglya, de ne számítson különös titokra. Mikor szívemben karácsonyfa-álom: ott áll a Fenyő csillagot varázslón, piros és bátor Csillagot, - a fénye igaz Karácsony egyetlen reménye. 20 IX. évfolyam 12. szám - 1999 december
